Van hiányérzetetek, mert nem született olyan nemű gyermeketek, amilyenre mindig vágytatok?
Túl azon, hogy nyilván a legfontosabb az egészség.
Én világéletemben szerettem volna kislányt, nem is tudtam mást elképzelni, de két kisfiam született, akiket természetesen mindennél jobban imádok.
De azért sokszor rossz látni, hogy kimaradok a lányos anyaságból, ami nyilván más jellegű kapcsolat, mint fiús anyának lenni. Erre rátesz, hogy rajtam kívül kb. mindenkinek van lánya, a sógornőméknél kettő (mondjuk ő tolja is nekünk sunyin, milyen sz*r, hogy csak fiaink vannak, bezzeg neki), a szomszédaimnak, kolleganőmnek, az én családomban is.
És valahogy akaratlanul is folyton látom, nézem azt, amiből kimaradok, holott úgy át szerettem volna élni.... Nem depressziózok ezen napi szinten, csak sokszor elszomorodom.
Ti éreztetek így? Elmúlt idővel?
En vilag eletemben lanyos anyukanak kepzeltem el magam (talan, mert en is az a “habos-babos” rozsaszin voltam), de elso pillanattol ugy ereztem, hogy fiut szeretnek, nagyon vagytam fiura, 3 lanyom van.
Faj, es valahol szomoru is vagyok miatta. Imadom oket, nagyon kis csajos csajok, mint en voltam :) de erzem, hogy valami hianyzik.
Négy Fiam van. Ebből hármat én szültem, egy a Férjem előző kapcsolatából született, őt is mi neveljük. Szerettünk volna utoljára egy kislányt, de már semmiért és senkiért nem adnánk oda a Fiainkat. Elnézve a mai generációt, úgy érzem jobb is.
Idővel jobb lesz, csak meg kell találni a fiúkkal kapcsolatos jó dolgokat. Lehet őket is vagányul öltöztetni, mindig anyásabbak...stb.
Nekem kisfiam van, a masodik baba nemét még nem tudjuk, de én is sokat gondolkodom rajta, mivel több gyermeket nem szeretnék, hogy lesz e hianyerzetem, ha a második is fiú lesz. Örülnék kislánynak, ugyanakkor tartok is tőle, úgy érzem, hogy peldamutatasban sokkal nagyobb a felelősség anyaként, mint fiú esetében. Mert azért egy csomó csajos dolog van, amiben számít a véleményed...
Alapvetően azt gondolom azonban, hogy tudatositani kell, a szülő-gyermek kapcsolat milyensége sokkal inkább a gyerek személyiségétől függ, mint a nemétől. Nem minden lány csajos, aki szeret öltözködni, babazni, stb.... Az én nővérem pl. vilageleteben magának való, morcos, leszaromavelemenyed gyerek volt, aki utalt öltözködni, a csajos programokat is utálta, sose tudott semmiért bocsánatot kérni... És nem is volt jó kapcsolatuk anyukankkal sosem, pedig ő is mindig lányra vágyott, és 2 lánya lett.
Szóval attól, hogy a te fejedben van egy elképzelés, hogy milyen lányod lenne, korántsem biztos, hogy a lányod olyan lenne, kiallhatatlan személyisége is lehetne, és akkor meg amiatt lennél csalódott.
Első terhessegem kislány lett volna, de sajnos nem maradt meg.
Most 30 hetes vagyok a fiammal. Nagyon várom és szeretem, de néha bele gondolok hogy most milyen lenne az életem egy kislánnyal. Most lenne 3 hónapos.
Természetesen első babámat várom, szóval még lehet lányom is de lehet hogy a következő is fiú lesz. Csak az számít hogy egészséges legyen!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!