Nem akarok gyereket, de a férjem igen?

Mi együtt maradtunk mert 12 éve voltunk együtt, jó volt a kapcsolatunk. 28 évesen belementem a gyerekvállalásba (főleg azért mert nem akartam idősebben vállalni egészségügyi és egyéb okok miatt sem) 29 évesen szültem.

A férjem végig boldogan várta a gyereket, a szülés után a kisbabás korszak alatt idegileg összeomlott, kifordult magából, eltávolodtunk.

Én pozitívan csalódtam eddig magamban a helytállást tekintve, a férjemben meg negatívan, pedig segített kezdettől fogva, mégis rossz. Nehéz elmagyarázni, de dühkitörései vannak, velem nem foglalkozik, házimunkában nem vesz részt. Korábban ezek nem így voltak. Nem tudok benne már megbízni teljesen, úgy mint azelőtt.

Lett egy gyerekem, ami nem az én kívánságom volt, és a majdnem tökéletes férjem egy vadidegenné vált. Még nem adtuk fel, dolgozunk a családunkon, de ugyanolyan már nem lesz soha. A gyerekben van sok öröm is, de sokkal több a nehézség és a lemondás, így azoknak nem ajánlom akik hozzám hasonlóan gyerek nélkül is el tudják képzelni az életüket.

Szeretem a gyerekem, de ha nem lett volna, akkor valószínűleg boldogabban élem le az életem. Mondjuk így sem lesz rossz, csak sokkal jobban le vagyok korlátozva, mint azelőtt, pedig már akkor is korlátozottabban éltem mint a többség.

2 éve vagytok együtt, szerintem ha van egy kis kétségetek is egymásban ezen kívül akármiben, akkor most szakítsatok. Ha meg nem akartok, akkor számolni kell azzal hogy széthullhat sajnos, jöhetnek megbánásos érzelmek de a gyerek életével sakkozunk, ha esetleg lemondasz róla,elhagyja az anyja/ apja stb. Szóval a mi döntéseink az ő életére is lesznek nagy befolyással.

Vagy belemész (3 ismerősöm is belement, pedig nem akart egyik sem gyereket. Egyiküknek elég lett egy, egy másikuknak meg végül 4 lett) vagy elváltok - ez ilyen egyszerű.

Ebben a kérdésben nincs kompromisszum. Valakinek engednie kell. Vagy neked, hogy lesz gyerek. Vagy neki hogy elfogadja, hogy nem lesz. Középút nincs.

De mivel igen fiatalon jöttetek össze, így statisztikailag úgyis halálra van ítélve a kapcsolatotok - általában az emberek elfejlődnek egymás mellett. Veletek is ez lesz. 5-10 év múlva ki erre, ki arra… inkább most lépjétek meg.

Igen, váljatok el.

Gyerek témában értelmes ember nem köt komprommisszumot. Ha az egyik fél nem akar, akkor nem lezs és kész. Vagy elfogadja a másik, vagy továbbáll.

Ennek a házasságnak semmi értelme nem volt. Vàljatok el.

Ha ő akar, te meg nem, nincs miről beszélni.

Mi 15. Éve vagyunk együtt, én 24, a férjem 21 volt amikor összejöttünk, 25/22 a házasságkötéskor.

Én soha nem akartam gyereket, ő sem kapálózott érte, inkább csak azt gondolta majd lesz neki de csak kb mert ez az általános, mindenhol ezt látta a környezetében, a családjában,

igazán egyáltalán bele se gondolt mivel jár ha az embernek gyereke van, mennyire felfordul az élete, mennyi nyűg szakad a szülők nyakába. Mennyire nem lesz ideje önmagára sem. Az anyagi többlet terhekről nem is beszélve.

Felvázoltam kb mire szàmíthat, úgy mint kialvatlanság, állandó stressz, gyereküvöltés, hisztik, szaros pelenkák, nincs hétvégi nyugalom soha!, cipelní ide oda, orvos, ovi suli, ha beteg valakinek itthon kell maradni, ez veszélyeztetheti a munkahelyet is, házi feladat, kamaszkori bajok, szülői értekezletek, hiába neveled, rengeteg olyan hatás èrheti amire nincs befolyásod. Stbstb. Elgondolkodott rajta. Megbeszéltük. Hamar rájött, hogy ez az élet neki se kell, nem akar gyereket. Azóta sincs, éljük az életünket, van 2 kutya, munka, szabadidő, hobbik, hétvégi pihenés, nyugi, barátok, minimális stressz, anyagilag is jobb, így vagyunk boldogok.

Sosem mentem volna bele komolyabb kapcsolatba olyannal aki gyereket akar, időpazarlás egy számomra jövőtlen kapcsolatot építgetni.