A férjem akar még egy gyereket. Én is akarok de még nem most. Hogy mondjam el neki hogy megértse?

Egyszerűen."Pista,nekem így most jó,szeretem a munkám,nem akarok megint otthon ülni."

Amúgy szerintem ha most nem vállatok,akkor lehet később sem kellene már,mert még az öt év korkülönbség oké,de 6 fölött már a nagyobbil szempontjából nem valami ideális.De ez csak az én véleményem.

Mondd el, amit leírtál.

Én is akarok még egy gyereket. De nem most rögtön. 1-2 évet még dolgoznék. .. pl. hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból, hogy majd a második gyerek után és könnyen vissza mehessek, stb.

Lehet, hogy pár év múlva majd a mindennapi munkát unod meg és örömmel leszel otthon megint egy kicsit :)

Nálunk nagy korkülönbség van köztük, 5 és 8 év telt el a szülések közt.

Az is szempont volt, hogy 4 évesen volt a legnagyobbnak egy nagyon anyás korszaka, mindenkire féltékeny volt. Plusz ugye még a dackorszak vége. Nem lett volna energiám egy babára, és a fiamnak se lett volna jó a "konkurencia". Egy évvel később gond nélkül érkezett a hugi.

Nem mindenkinek van rá kapacitása, hogy kicsi mellé vállalja a picit. Minden tiszteletem azoké, akik 5 év alatt letudják a 3 gyereket, bírnak velük, és viszik a háztartást! Én nem vagyok ilyen, nem is vállaltam.

Az 5+ év azért is jó, mert akkor vagy otthon, mikor a nagy kezdi a sulit, és több figyelem jut rá is, mint 8 óra munka mellett, a picire is, mert a tesó egyig iskolában van.

Az első osztály elég munkás tud lenni a szülőknek is.

Igazából tök mindegy, mi az oka, a lényeg, hogy nem állsz rá készen, nem szeretnéd még, és ezt el kellene fogadnia. Nem azt mondtad, hogy soha, hanem hogy még most ne.

Amúgy tökéletesen megértelek.

Pontosan úgy mondd el, ahogy leírtad ide.

Én is ugyanígy vagyok annyi különbséggel, hogy még nem mentem vissza dolgozni, mert nem vették fel bölcsibe a kicsit, az óvodába meg még fiatal. Nagyjából fél évem van eldönteni, hogy hogyan tovább. A férjem hajlik rá, hogy most jöjjön a második baba. Valahol én is, mert akkor még itthon vagyok a meglevő kislánnyal és már itthon kéne lennem a tervezett babával, így az átfedés miatt összességében kevesebb időt kellene itton maradnom, mint két külön terhességgel. Viszont az a lehetőség, hogy visszatérjek a felnőttek közé, agymunkát végezzek egész napos mondókázás helyett, és egyedül is mehessek boltba munkából hazajövet, nagyon csábító! Így, hogy még nem kóstoltam bele a jóba, talán bele tudok kezdeni újra a babázásba, de tanúsíthatom, hogy amennyire büszke vagyok a lányom fejlődésére, annyira vágyom valami más napi rutinra is.

Ha hasonlóan érzel, mondd el te is otthon, engem megértett és nem hajt bele semmibe.