Mindent önállóan akar csinálni, iszonyatos hiszti, ha segíteni akarok. Hogyan csináljam?
Azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy megőrülök a kicsi fiamtól! 3,5 éves, ovis, Ő a mindenem. Nagyon sokáig nagyon türelmes szoktam lenni, szerintem nagyon támogatom az önállósodásában, ritkán emelem fel a hangom, bár azt sajnos érzem, hogy egyre hamarabb eljön az a pont, amikor már csak óriási önuralommal tudom visszafogni magam.
Reggelente nagyon nehéz, mindent a kisfiam akar csinálni, ma az oviban, amíg Ő átváltotta a cipőjét, én ki akartam cserélni a benti kulacsában a vizet, időt akartam spórolni, mett késésben voltam. Erre eldobta a cipőit, rohant utánam, és elkezdődött az az igazi földön fetrengős hiszti, hogy ezt Ő akarja csinálni. Én pedig sajnos elveszítettem a türelmem, hangosan rászóltam, ahhh, cefetül éreztem magam. És el is késtem. És ha engedtem volna Neki, hogy Ő cserélhesse ki azt a nyamvadt vizet, akkor tényleg hamarabb végeztem volna, így viszont a hiszti után még a vizet is kicserélte, dupla annyi idő.
Lehet, hogy nagyon zavarosan írok, most elég szétesettnek érzem magam. Az a durva, hogy úgy érzem, felnőttként nem hozhatok olyan döntést, hogy ma nem akarok elkésni, ezért én cserélem ki a vizet. Nem akarom letörni az önállósodási igyekezetét, ez egy tök jó dolog. Egyébként abszolút megvannak a határok, amelyeket nem léphet át, ezeket Ő is tudja. De nem akarom siettetni, nem akarom helyette megcsinálni. És Ő ráadásul egy igazi kis kos, sokkal nehezebb eset, mint a hasonló nevelést kapott lányom.
Azt is hozzá kell tennem, hogy ma késve is indultunk otthonról, ha időben elindulunk, kevesebb ilyen helyzettel kellmegküzdenünk.
De sajnálom ezt a mai reggelt, mindkettőnk napjára gondolom, rányomja a bélyegét.
Éegalább kiírtam magamból.
Nálatok hogy menne az ilyen helyzetek?
Nálunk úgy,hogy ha valamit megmondok az lesz,akármekkora hiszti is van,mert én vagyok a felnőtt,nem ő. Te esetedben ha enyém verte volna le a földre magát,a kulacsát nem töltöttem volna meg,ráadtam volna a cipőt és mehet befelé,én meg munkába. Persze elmagyaráztam volna,hogy a hisztivel semmit nem ér el,legközelebb hiszti nélkül szóljon,hogy ő szeretné a kulacsát megtölteni. De mondjuk én előre közlöm a gyerekkel mindig a dolgokat. Te esetedben,vedd fel a cipőt,én addig megtöltöm a kulacsot. Ekkor van lehetősége normálisan még előre közölni,hogy ő szeretné.
Sajnos a kos a legrosszabb személyiség,egyet se ismerek,akivel jól ki lehetne jönni.
H késésben vagyunk, akkor nincs mese. Annyit tehetsz, hogy már oviba menet megbeszéled vele, hogy most nagyon kell sietned, ezért amíg ő cipőt cserél, addig te vizet. Majd amikor korábban indultok, megcsinálhat mindent ő, de most nincs idő.
Én azt vettem észre a fiamon (szintén 3,5 éves), hogy amire előre fel van készítve, annál nincs (olyan) hiszti. Nem éri váratlanul, tudom neki mondani, hogy "tudod, megbeszéltük". Valahogy akkor fel tud készülni.
A másik, ami beválik, a verseny. Ki végez hamarabb? Ő a cipővel, vagy te a vízzel? Nálunk ez nagyon beválik. Általában hagyom nyerni, és akkor megvan a sikerélmény. Tehát a jó kedv.
Így van, én is abszolút hiszek a megelőzésben, az én fiam is akkor érzi magát biztonságban, ha tudja, hogy mi következik. Reggelente a kocsiban fel is szoktam készíteni, hogy ha nagy ritkán a férjem vagy az anyukám megy érte, ne érje váratlanul. De nem gondoltam, hogy egy ilyen pitiáner témát, mint a kulacs, is előre meg kell beszélni. Minden nap tanulok valamit.
Az szerintetek segíthet, hogy ha megadom Neki a választás lehetőségét, hogy mit szeretne önállóan: öltözködni vagy kulacsot cserélni. Persze ezt csak azokon a reggeleken és helyzetekben, amikor sietni kellene, és nincs arra idő, hogy mindent Ő csináljon egy csiga lassuságával. Ha nem sietünk, simán kivárom.
"És Ő ráadásul egy igazi kis kos, sokkal nehezebb eset, mint a hasonló nevelést kapott lányom. "
Vigyázz a kosodra nagyon. Testvérem is az volt.Ritka akaratos, rossz gyerek. Már az angyalok mellett van. Egy valaki tudott rá hatni, az apunk. Ő szigorú volt vele és nem sajnálta megbüntetni mikor rossz volt. Szerette is tesóm. Egy kos csak egy nála erősebb egyéniségre tud felnézni. Aki könyörög neki, azt kiröhögi, nem fogad szót neki. Sok kos van a családban. Mind ilyen.
"Vigyázz a kosodra nagyon. Testvérem is az volt.Ritka akaratos, rossz gyerek."
2-es vagyok, fiam is kos.
Nagyon békés jó természetű, nyugodt gyerek. Igazán dackorszakot sem tapasztaltam a 3,5 év alatt eddig, minimális rövid hisztik voltak csak, mindig rá tudtam beszélni arra, amit én akartam.
Ha valami van a kezében, és elveszik tőle, csak néz, és vagy tőlem vár segítséget, vagy elpityeredik, hogy ő azzal játszott volna még, de soha nem bánt senkit, még a saját akaratát sem érvényesíti igazán. Elvan magában, akár 1-2 órát is elautózik a szobájában, nem rosszalkodik. Én inkább azon aggódok, hogy túl szende, és túl érzelmes, még sok pofont fog kapni így az élettől.
Szóval nem minden kos akaratos rossz gyerek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!