Más hogy kezeli, hogy a gyerekvállalás után megváltozott a férje?
Amikor a férjemet megismertem, egyedül élt, vitte a háztartást, gondoskodó típus volt. Az első gyerekünk megszületése után rengeteget foglalkozott vele. Sokszor szégyelltem magam, hogy anyuka létemre lehet, hogy a férjem többet foglalkozik vele. Amikor itthon volt mindig ő pelenkázta, amikor éjjel felkelt a baba a férjem is felkelt és fent maradt amíg szoptattam. Amíg nem tudott ülni a fiunk, addig mindig együtt fürdettük. Sokszor levitte a játszótérre, amikor már nagyobb volt. Tényleg kívánni se tudtam volna többet. Aztán mikor 2 éves lett a gyerekünk a férjem vette fel, hogy mi lenne ha lenne kistestvére. Bennem is érlelődött már a gondolat, így belevágtunk. Még nem volt 3 éves a nagyobb, mikor a kicsi is megszületett. És akkor kezdődött az egész. Az első este vártam, hogy majd együtt fürdetjük a babát, erre kitalálta, hogy most neki el kell mennie és így egyedül fürdettem (és azóta is...). Éjjel egyszer sem kelt fel a kicsire. Nem pelenkázta. Ha szóltam, hogy tele a pelus, ki kéne cserélni "jó, majd mindjárt" és eltelt 1 óra és már kínomban megcsináltam, mert nem akartam, hogy szegény gyerek úgy maradjon. Eltelt 5 év, a nagyobb 8 éves, a kicsi 5. Egyszer sem fürdette a kicsit, nem segít neki a wc-zéskor, nem viszi orvoshoz őket, nem érdekli mi kell az oviba/iskolába. Mindent én csinálok egyedül. A házmunkába úgy-ahogy segít, kiviszi a szemetet, elmegy bevásárolni, de ennyi. Most jött el az idő, hogy én besokalltam. Elegem van, kezdek kipurcanni. A kommunikáció híve vagyok, de ha rászólok, hogy kéne segíteni, akkor 1 hétig próbál úgy tenni mintha lesné, hogy mit kell segíteni, de 1 hét után már megint ugyanaz. Nemrég voltam szülői értekezleten, 19:30-ra értem haza, nem fürdette le a gyereket, nem adott nekik vacsorát. Direkt én se fürdettem le őket, kíváncsi voltam mi lesz. 22 órakor kénytelen voltam elvinni őket, mert a férjem meg se mozdult. Utálom ezt, hogy mindenért szólni kell, de akkor is azt kapom, hogy "majd mindjárt" és nem lesz belőle semmi.
Sosem gondoltam volna, hogy a váláson fogok gondolkozni, de úgy érzem, hogy az se megoldás, mert ugyanúgy én fogok mindent csinálni, csak még a pénz miatt is aggódhatok. Hab a tortán, hogy mióta megszületett a 2., azóta folyamatosan hétvégén nincs itthon, mert másodállásban dolgozik, pedig nem szorulunk rá, mert én is 8 órában dolgozok. Tényleg dolgozni van, mert ha felhívom, hallom a gépek zaját.
Jó lenne pár sorstárs sztoriját, véleményét meghallgatni vagy hogy mit tennétek?
válasza:Azt mondja fáradt, mert sokat dolgozik. Tényleg szinte sosincs itthon. Ha itthon van, akkor pihen, alszik. De ő vállalta el a munkát.
Azonos neműek a gyerekek. Én is gondoltam arra, hogy ezzel van a baj, de örült, hogy a második is fiú lesz.
válasza: válasza:Nem tudom mi az oka, de nálunk is pont így van.
Az elsőnél még egy hétvégére is eltudtam menni barátnőkkel havonta egyszer, megoldotta.
Pelusozás, altatás, mindent csinált, ha úgy volt.
A másodiknál már semmit pedig ő akarta jobban a kistesót.
Mondjuk kicsit nehezebb eset volt a kicsi,mert a nagyobb fiam baba kora gyalog-galopp volt. Lehet az első még újdonság volt, minden első dolog még érdekes volt..
válasza:De ha a gyerekeknek vacsorát kell adni és megfürdetni, mert ő van velük este, akkor nem hivatkozhat rá, hogy fáradt.....! Ez milyen rossz szöveg már. Mindenki szeretne pihenni, gondolom te is. Csak a te másodállásod a gyerekek, mert igazodni kell a napirendjükhöz, ellátni őket, és ez a prioritás. Én teljesen megértem a férjedet, nálunk én (az anya) dolgozom többet (férjem havi 144 órában dolgozik, én 200-210), mégsem lehet kifogás ez ahhoz, hogy ne a gyerek legyen az első.
Le kell ülni megbeszélni, akár az anyagiakat is, hogy kell-e valóban a másodállás. Vagy csak annyi a tétje, hogy éve 2 nyaralás helyett 1 lesz, de legalább a családotok megmarad.
válasza:Esetleg megbeszélni vele hogy hagyja a másodállást és inkább legyen többet a gyerekekkel?
Mikor szembesítetted ezekkel mit mondott?
Az én férjem is kifordult magából, az első fél-1 évben segített azóta semmi. Nagy ritkán ha rászólok hogy mit csináljon éppen akkor talán mosogat vagy felad egy ruhát.
De magától semmit nem csinálna, hogy na most akkor elpakolok vagy a gyereken cserélek egy pelenkát.
Szerintem rájöttek hogy kényelmesebb ha nem ők csinálják és úgyis meg lesz oldva.
Az én férjem állandóan játszik a gépen...
válasza:Pont, hogy a kisebbik hasonlít rá inkább, a nagyobb pedig rám. Szóval ez sem lehet baj.
Ha beszélek vele, akkor ígérget, hogy ezentúl jobban figyel majd ránk, nem vállal munkát és nem megy sehova (néha elmegy barátokkal is). Talán néhány napig így is van, de aztán megy minden ugyan úgy mint korábban. A munkákat is újra elvállalja, pedig nem szorulunk rá.
A kicsi ráadásul krónikus beteg, ez 3 éves korában alakult ki, a gyógyszereket is csak én adom be neki, a férjem azt is mindig "elfelejti".
válasza:Én elváltam. Nem nem vagyok rá büszke nálunk még csak egy gyerek volt, de nem tudtam nézni, hogy semmiből se veszi ki a részét, hogy nem tekint minket családjának, hogy ha ő nincs akkor igazából kevesebb a mosatlan, a szennyes ruha kevesebb étel fogy szóval ha már ugyis én csinálok mindent rá nem vagyok hajlandó nem a gyerekem… azóta se különösebben érdekli a gyereke elviszi ha kedve van hozzá a gyereket ilyen téren sajnálom, hogy ilyen az apja, de ez még szerintem mindig jobb mint egy olyan elcseszet példába felnőni. Tudod meddig érdekelte? Mig zsarolt mert az persze nem tetszet neki hogy elakartam költözni… persze tudom ilyenkor mindenki azt mondja az ő férje nem olyan … de csak közöld vele hogy válni akarsz és kösd fel a gatyád majd megmutatja az igazi énjét. Ettől függetlenül ha még menteni akarod akkor egy párterápia már a hozzá állásából látszani fog mire lehet számítani vagy, hogy őt érdekli e még a dolog.
De szerintem erősebb vagy mint gondolod és pénzt ugyis kell fizetnie, de biztos, hogy nem vagy köteles ezt ebben a formában csinálni … megjegyzem az én férjem is ezt csinálta inkább áldozat szerepbe bujt és többet dolgozott, minden fontosabb volt mint mi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!