Megváltozhat még a véleményem?
Imádok anyáskodni, szeretem a gyerekeket és pedagógiai pályára készülök. De a saját gyermek kérdéséhez teljesen más a hozzáállásom. Talán az is befolyásol, hogy nagyon rossz gyerekkorom volt és emiatt félek magától az anyaságtól. Amikor férjhez mentem nem gondolkoztunk gyerekvállaláson, mert fiatalok voltunk és várni akartunk pár évet a témával.
Sajnos sokáig betegeskedtem, kórházba kerültem, ezért csúsztam az egyetemmel. Most 25 éves vagyok és a férjem már szeretne gyereket, de én nem tudok erre mit mondani...
A férjem, mint fő kereső, sokat dolgozik, gyakran fáradt és nem segít itthon szinte semmiben, egyedül vezetem a háztartást otthoni munka és az egyetem mellett. Biztos vagyok benne, ha gyerekünk lenne, abban sem segítene és az egész rám szakadna. Jelenleg a tanulásra akarok összpontosítani, na meg összekapni magamat, mert a betegségem fizikailag és mentálisan is kimerít. Ha végzek az egyetemen szeretnék végre normális munkát, hogy anyagilag jobban kijöjjünk. Csak 30 évesen végzek, ha nem csúszok több félévet, minimum 2-3 év, mire összekuporgatjuk a pénzt saját lakásra és utána szeretném egy kicsit még élvezni is az életet, munka után otthon a csendet és nyugalmat.
A férjem szerint kifutunk az időből, ő nem 40 évesen akar apa lenni. Nem tudom mit tegyek, kavarognak a fejemben a gondolatok. Mi van, ha 2-3 év múlva megváltozik a hozzáállásom, felnövök a feladathoz és elönt a vágy, hogy anya legyek? Van erre esély? De mi van, ha még 35 évesen sem akarok majd gyereket és tönkreteszem az életét annak, akit a világon a legjobban szeretek, hiszen ő apa akar lenni.
válasza:
válasza:Ha te nem akarsz gyereket, akkor ne vállalj!
Abban pedig igazad van, hogy az egész rád fog szakadni, ha a férjed már most sem segít be....
válasza:Ha végzel, 30 leszel, plusz 2-3 év, az 33, meg még par év nyugi, az 36 mondjuk. Mérlegeljetek mindketten. Bele kell kalkulálni a nehezebb teherbeesést, a terveiteket és egymás véleményét. Egyetemet gyerek mellett is lehet csinálni, ha csak ez lenne a gond, te te igazából teljesen elzárkózol magatól a gyerek kérdéstől ia.
Jobb tisztazni a férjeddel, hogy dönthessen ő is, inkább keres valakit, akivel hamarabb apa lehet, vagy te adod ezt meg neki x idő múlva.
Az egyenes beszéd a kulcs, és az, hogy megértsétek egymás véleményét, és döntéseit.
Sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról a férjemmel és már néhány éve mindig azt az ultimátumot adtam, hogyha besegít többet a házimunkába akkor máshogy állok a dologhoz. De mindig az a vége, hogy rám szakad az egész. Van egy macskánk és ez nekem a legnagyobb tükör. Ha megkérem, hogy segítsen levágni a karmát, kifésülni a szőrét, vagy megfogni pár percre, akkor soha sem segít. A macska "lefárasztásában" sem, pedig egy kisállattal kell foglalkozni különben unatkozik és nyávogva követ mindenhová. Őt nem érdekli, csak idegesíti és kiabál nekem, hogy: "csinálj már vele valamit". Egy gyereknek 1000x több figyelem és törődés kell, de nem érti meg. Úgy érzem álomvilágban él ilyen szempontból. Arra hivatkozik, hogy "mindenkinek van gyereke, nem nagy cucc, mindenki megoldja"
Persze mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, neki az, hogy lusta. De mellette rengeteg pozitív tulajdonsága is van, ami miatt becsülöm, tisztelem és szeretem őt. Viszont a lustasága miatt egyetem mellett nem akarok gyereket. Ezt elmondtam neki is. Sőt azt is, hogyha változtat magán akkor beszélhetünk gyerekvállalásról. De csak szóban ígérget. Nem fog megváltozni, ő ilyen.
Ha otthon lehetek a babával és nem kell foglalkoznom csak vele meg a háztartással, akkor másabb a helyzet. De ahogy írtam, szeretnék dolgozni, pénzt gyűjteni saját lakásra és kicsit "élni", mert eddig éveken át a betegségemről szóltak a napjaim. Ezt is elmondtam neki, ezen kiakadt, hogy akkor mikor akarok gyereket, amikor ő már 40 lesz? De egyikünk se akar engedni az igazából :(
Van más probléma is, amit viszont nem tudom, hogyan tudnék vele megbeszélni. Ilyen fájó apróságok. Félek, hogy terhességem alatt sem számíthatok tőle semmire. Számtalanszor előfordult, hogyha lázasan feküdtem otthon, inkább elment a haverjaival szórakozni, utána meg neki állt feljebb, hogy nincs tiszta zokni. Persze egy terhes nő nem beteg, de azért az utolsó hónapban már nehéz hajolni, nehéz takarítani, nem tudom, hogyan fogom megoldani ezt az egészet.
Meg miután a kórházban felszedtem pár kilót rögtön szóvá tette a dolgot. El sem merem képzelni, hogyha a terhesség miatt megváltozik a testem akkor mit fog szólni...
Persze nem tökéletes egy kapcsolat sem. A jó tulajdonságai mellett én el tudom engedni, hogy lusta, mert megoldom egyedül a házimunkát. Szeretjük egymást, szokták is mondogatni, hogy: "na megtalálta a zsák a foltját", mert én nagyon pörgős vagyok ő meg a halogatás nagymestere :D viszont én a kapkodásom miatt gyakran rossz munkát végzek, amíg ő jól átgondolt és precíz. Én parázok, ő meg minden helyzetben higgadt tud maradni és megnyugtat, sőt elvicceli a dolgokat és ezzel bearanyozza a legrosszabb helyzeteket is.
De félek, hogyha babát vállalnánk, akkor tönkremenne a kapcsolatunk.
válasza:"Félek, hogy terhességem alatt sem számíthatok tőle semmire. Számtalanszor előfordult, hogyha lázasan feküdtem otthon, inkább elment a haverjaival szórakozni, utána meg neki állt feljebb, hogy nincs tiszta zokni. Persze egy terhes nő nem beteg, de azért az utolsó hónapban már nehéz hajolni, nehéz takarítani, nem tudom, hogyan fogom megoldani ezt az egészet.
Meg miután a kórházban felszedtem pár kilót rögtön szóvá tette a dolgot. El sem merem képzelni, hogyha a terhesség miatt megváltozik a testem akkor mit fog szólni..."
Ne haragudj meg kérdező, de ezek, amiket itt felsoroltál már külön-külön is elég okok arra, hogy ettől az embertől te ne akarj semmit és főleg ne vállalj tőle gyereket !
Nem tudom, hogy milyen pozitív tulajdonságai lehetnek a férjednek (vagy annyira jó az ágyban vagy tényleg ennyire kell a pénze), ami miatt még nem ment tönkre a kapcsolatotok, de nekem ezek egyike sem fér bele egy szerető kapcsolatba és láthatóan nem egy apatípus az ürge, de még csak nem is jó férjnek való....
Szerintem ne vállalj gyereket, tőle semmiképp!!!
Persze, nyilván ha a férjed a fő kereső, akkor anyagiak miatt hozzá vagy kötve és kénytelen vagy elviselni, de amint lehet saját életed, szerintem lépj, mert ez nem tűnik igazi boldogságnak és kár lenne még egy ártatlan gyereket is belekeverni - kutyából nem lesz szalonna és világosan látszik, hogy teljesen rád lesz hagyva a gyerek, ha beadod a derekad.
De ne menj bele olyanba, amit te nem akarsz szívből, mert nagyon meg fogod bánni és nagyon nehéz lesz segítség nélkül egyedül a gyerekkel!
válasza:"De félek, hogyha babát vállalnánk, akkor tönkremenne a kapcsolatunk."
Szerintem ez már rég tönkrement, ne haragudj!
Aki szeret valakit, az részt vesz az életében és ha sokat is dolgozik és nincs ideje semmire, de legalább nem bántja meg és a szabad napjain is tudna segíteni, ha akarna - csak az a baj, hogy egy gyereknek nem csak időnként van szüksége az apjára....
Itt nem az a baj, hogy te nem akarsz gyereket, hanem az, hogy a férjed egyáltalán nem megértő és nem lehet rá számítani....
válasza:Ilyen előzmények után miért nyugtatgatod magad azzal hogy egy kapcsolat sem tökéletes? Ez messze nem normális, én egy ilyen embert már rég otthagytam volna a fenébe! Nem kellene ezeket a dolgokat lenyelned!
A leírásodból egyértelmű, hogy titeket nem egymásnak teremtett a sors...
Ilyen embernek eszembe nem jutna gyereket vállalni! Egy gyereket teljesen egyedül ellátni akkor is baromi nehéz ha nem jár mellette egyetemre az ember! És akkor még a megjegyzéseket hallgatni tőle bármire, és az is hogy nem segít - én ilyen embernek tuti nem szülnék!
Keressen magának egy olyan hülyét, aki ilyen körülmények között hajlandó lenne gyereket vállalni vele! Hát nem lennék a helyében.
És de, létezik 99 %-ban tökéletes kapcsolat, és létezik normális pasi aki segítőkész és nem mond ilyeneket amit a te férjed. Ezeket nem lehet annyival elintézni hogy á de vannak pozitív tulajdonságai is - ezek mellett szerintem irreleváns hogy mik azok.
És ha majd akkor leszel beteg és lázas amikor már lesz gyereketek és el kéne látni? Arról nem is beszélve hogy akár az is lehet h már terhesen néhány hetet/hónapot feküdnöd kell stb., akkor se fog segíteni. Ez az egész egy ilyen borzasztóan gondolkodó pasival kész öngyilkosság.
válasza:Teljes mértékben egyetértek az ötödik hozzászólóval.
Azok mellett, amiket leírtál, biztos, hogy nem szülnék gyereket egy ilyen férfinek. Meg amúgy is, ha úgy érzed, hogy te élni akarsz, akkor hajrá! Tanulj, hogy jó munkád legyen (arról nem is beszélve, hogy én pl imádtam az egyetemet, imádtam az ottani barátaimmal lenni), hiszen ez alapozza meg a további életedet, nem? Amihez az is szintén fontos, hogy ahogyan írtad is, rendbe gyere fizikailag és mentálisan is a betegséged után. Ezt nagyon-nagyon komolyan kéne vennie a férjednek, nem pedig csak neked kellene amiatt aggódnod, hogy ő nem negyven évesen akar apa lenni.
válasza: válasza:Nem fogtok kifutni az időből, 25 évesen nem vagy lekésve semmiről.
Halogattam én is a gyermekvállalást, most bulizok, most tanulok, most nincs partner...mikor mi, de igazábol ezek csak kifogások voltak, egyszerűen nem akartam gyereket és kész. Most 39 vagyok, férjem 46, nem azt mondom hogy ez a normális kor, de nálunk most van útban a baba. Nem érezzük magunkat ehhez öregnek, kiéltük magunkat, megvan a házunk, vállalkozásunk berendezett életünk. Most pedig jön a gyereknevelés :)
Szóval tegye ezt mindenki akkor, amikor érettnek, késznek érzi magát rá, nem szabad se társadalmi elvárásnak sem semmilyen kényszernek bedőlni.
Üzenem a férjednek 40 évesen egy fikarsznyit sem fogja öregebbnek érezni magát mint 25 évesen és simán lehet apa :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!