Mégis szerettem volna második gyermeket is? Elmúlik ez az érzés?

Nekem a segítség teljes hiánya,a megkésett fejlődés,illetve az évekig tartó nem alvás (főként ez) tette be a kaput. Tobbemberes lányom van, én ezerszer hangoztatták,hogy még egyszer ezt nem csinálom végig. Férjem egész nap odavan,babysittert errefelé nagyon nehéz találni, a nagyszülok nincsenek. Én kifingtam teljesen a két és fél év alatt,pedig nem vagyok egy nyavajgo alkat.

Viszont mindig is ott motoszkalt bennem,hogy kettő gyerekkel érezném keréknek az életünket. ..

Egy biztos,a gyerekvállalás,főleg a tobbedik,amikor kb már tudod,mi vár rád (hacsak nem egy tunderbogarviragszal az első baba,aki eszik,alszik,és van bőven segítő védőháló mögötted,akkor kb mindegy) nemcsak érzelmi,hanem kőkemény racionális döntés is kell legyen. Mennyit bírok,mi van,ha a legrosszabb forgatókönyv lesz,stb.

Az hogy hogy jönnek ki egymással,lutri.

Elmúlni nem tudom elmúlik e. De a válaszadbol.azt látom,messze nem csak a kisebb lakás a gond,sok minden miatt aggodsz,ami tök normális.

Én is benne vagyok a korban,36 leszek rögtön,de ha azt kellene mondani,vagy most,vagy soha,akkor soha,mert nem bírnam el. Négy éves a lányom,már többet alszunk,de sajnos enyhen érintett autista. És messze nem felejtettem el a kialvatlan éveket,olyan hülyeségeket csináltam mint a ház,a nem alvás miatt,agyam félig leépült. És még most sem alszom.ugy,mint egy jobb alvó baba anyukája akár a szülés után pár hónappal.

#13 igen,ezért is írtam,hogy mindent érdemes latba vetni. Én is hallottam,hogy a második baba lehet könnyebb eset lesz,de egyrészt nincs rá garancia,másrészt attól még egy csomó más dolog nem oldódik meg.

Érzelmek és vágyak ide vagy oda,számba kell venni minden látható nehézséget,és hogy képesek leszünk e,illetve akarjuk e megoldani.

7#

Ne haragudj, de akkor nálatok valami nagyon félre ment. Lehet az ellentétes nem is közrejátszik.

De köztem és nővérem között 9 év van, mi nagyon jó testvérek vagyunk.

Nekem 3 lányom van, 3-3-3 év korkülönbség van közöttük, és nagyon jó testvérek.

Én nem anyuka szempontból fogom megközelíteni, hanem mint gyerek. Persze azóta felnőttem, csak hogy akkor mit tapasztaltam.

Közöttem és öcsém között 11 év van.

Imádom. Nagyon jó tesók vagyunk, együtt buliztunk már amikor én idősebb lettem, ő meg kamasz. Van hogy nekem mond el könnyebben dolgokat, mint a szülőknek.

A nagyobb tesó rengeteget tud segíteni a kicsivel.

Persze mi is volt, hogy sokat veszekedtünk, de mi inkább abba a kategóriába estünk, akik nagyon jól kijöttek.

Én rengeteget vigyáztam rá, így szüleimnek is könnyebb volt. :)