Milyen érzés nektek, hogy kislányt szerettetek volna mindennél jobban, és kiderült, hogy fiú?

Második babánk lesz (az első kislány), és lányt szerettünk volna. Fiú lesz és nagyon örülünk igazából mindegy. Nektek is majd a következő lesz lány:-))

Gratulálok!

Nekem egész életemben Kislány volt a vágyam.

Aztán mondták, hogy Kisfiú. Meglepődtem és hamar megszoktam, hogy fiús anyuka leszek.Nevet választottunk, tervezgettem a fiú szobát, és tudatom Kisfiúra formálódott. Aztán 3 ultrahanggal később a 4D-n kiderült, hogy Kislány. Hát majdhogynem csalódott lettem, annak ellenére, hogy mindig Kislányra vágytam.

Akkor jöttem rá igazából, hogy valóban mindegy a neme, hisz az Ő az enyém........és semmi nem számít csak egészséges legyen, és velünk legyen.

Szia,

Én nagyon szerettem volna lányt. Eleinte mindegy volt, de nagyon nem haladunk anyagilag, s van egy rosszakaró após, aki mindent elkövet, hogy el ne tudjunk költözni, ráadásul a legkisebb szobában lehetünk, szobát nem hajlandó cserélni, s fiát azzal zsarolja, ha elköltözünk, akkor inni fog, s ez által a fiának lelkiismeret furdalása van. 90-et keres a párom, s abból le kell adnunk 20-25 ezret, de legutóbb csak 60ezret kapott, mivel sokat volt táppénzen, s elvette tőlünk ugyanúgy, hiába mondtuk, hogy el szeretnénk kezdeni a babára a vásárlást. Így jött az, hogy lányt akarok, mert félek, hogy nem lesz így második babánk:(. S egy lányt mindenképp szerettem volna. Ez az első. Én is nagyon meglepődtem mikor kiderült, hogy fiam lesz, rá is kérdeztem még egyszer, hogy kisfiú? Elsőnek furcsa volt, párom is meglepődött, hisz már beleélte magát, hogy lányunk lesz, sőt a szüleim is rózsaszínt vásároltak, hiába mondtam nekik, várják meg ki lesz. De mindenki meg volt győződve, hogy kislány van a pocakomban, édességet kívánok, a savanyút s csípőset nem. S gömbölyű a pocim, ráadásul a rokonság csak lányokból áll, elvétve egy-két fiúval, de a gyerekek csak lányok. Barátnők gyermekei is akik most szültek, s uncsimék is akik nemrég szültek, lányaik lettek. De nagyon örülünk neki, s fő az, hogy egészséges.

A férjem szeretett minenáron kisfiút. Az 20. hét körüli uh-n ott volt Apa is, és mondta a doki, hogy szerinte egészséges kislány. Erre ő : kislány? Nem hogy örült volna, hogy egészséges, ez valahogy kiszaladt a száján. Mondta a doki, hogy akkor megnézi mégegyszer: mondta: ne is reménykedjen, tuti kislány...

Eltelt a terhesség, megszületett, és itthon voltunk már vagy két hete, amikor megkérdeztem, milyen lányos apának lenni, és mondta, mindegy milyen, amióta megszületett eszébe sem jutott, kár, hogy nem kisfiú.

A nagylány már 20 hós, és teljesen szerelmes belé a férjem. Teljesen elfogult, nem lát a rózsaszín ködtől.

Néha én próbálom észhez téríteni..

A kistesó a pocimban, akinek még nem tudjuk a nemét..