Miért mennek tönkre a párkapcsolatok a gyerek születése után?

Én még annyit tennék hozzá, hogy szerintem borzasztó sokat számít a szülői minta. Ahol egy férfi abban nő fel, hogy az apja ugyanúgy kiveszi a részét az házimunkából, az apja játszik vele, viszi-hozzá oviba/suliba, egyenrangú felek a szülei és ha probléma merül fel azt megoldják nem megfutamodnak, ott nagyobb eséllyel lesz ő is ilyen. Ha valakinek az anyjának 3 pasitól van 3 gyereke és minden pali lelépett miután kipottyant gyerek, azt látja, hogy any old meg mindent, apa meg maximum karácsonyi ajándékot küld meg fizeti a nyári tábort egy ilyen családban felnőtt férfitól aztán hogy várjuk, hogy "normális" családapa legyen és ne meneküljön az első problémánál, mikor soha életében nem látott más megoldást?

Szerintem a gyerek csak felerősíti az amúgy lappangó problémákat. Amelyik férfi a gyerek után nem tud betenni egy tányér levest a mikróba az gyerek előtt se tudott, csak az asszonynak nem tűnt fel, mert volt ideje mindig betenni helyette.

Egy párkapcsolat pedig sokkal többről szól, mint az intimitás, ha köztem és a férjem között valamilyen oknál fogva nem lehetne soha többet szex merem állítani, hogy akkor se hagyna el, mert a mi kapcsolatunk nem (csak) erről szól, nagyon nem ez az alapja.

Szerintem nagyon jó gondolatok születtek és ami tök jó, hogy kultúrált formában. Mondjuk sosem értettem, hogy egy vállaltan gyermekmentes egyén, aki ezzel rendben van, milyen indíttatásból olvasgat gyerekvállalás topikot, de nem is az én dolgom.

Szerintem abban alapvetően egyetérthetünk, hogyha a gyerekvállalás garantáltan tönkretenne egy kapcsolatot, vagy csak sz*r lehet benne és körülötte minden, akkor nem vállalnának annyian gyereket és pláne nem vállalnának sokan többediket.

Én részemről bár ott is, itt is és a baráti társaságunkban is felvállalom, hogy volt nehéz időszakunk az első gyerkőc érkezése után, nem véletlenül vállaltunk be mégegyet és bár tartok attól, hogy a második "mit tesz" majd a kapcsolatunkkal, abban teljesen biztos vagyok, hogy ebből is erősebben fogunk kijönni, mint korábban bármiből, mert a cél közös.

Számomra az, hogy nehéz időszak volt és dolgoznunk kellett a házasságunkon NAGYON SOKAT, nem azt jelenti, hogy rossz döntést hoztunk és nem kellett volna gyereket vállalnunk, hanem valami egészen más szintre emelte az egységünket az, hogy hogyan tudtunk együtt túl lendülni a nehezén. Egy plusz kapocs, hatalmas szeretet fröccs, cinkos társakká válás, "titkos" összenézések a gyerek felett, ahol a másik tekintetéből érezzük mit mondana a másik... Mi ezeket korábban soha, semmilyen szituban nem éltük meg ennyire mélyen, ennyire boldogan, egymáshoz kapcsolódva. Megértem, ha valaki csak a rossz oldalát látja a gyermekvállalásnak és nem szeretne. De egy éremnek mindig két oldala van, nem jó csak az egyiket nézni elvakultan.

Az én házasságom meg azért ment tönkre, mert nem lett gyerekünk. Valahogy nem passzoltunk össze genetikailag vagy hogyan. Elváltunk, később neki is lett gyermeke, nekem is.

Szeretettel gondolok rá még most is.