2 vagy 3 gyerekes anyukák, milyen a párkapcsolatotok, ugyanolyan jó maradt a gyerek születése után, vagy inkább megromlott?

Mert hirtelen nem kettő, hanem három ember lesz egy kapcsolatban. Mert (ha ideiglenesen is, ami nem pár hét) eltolódnak a prioritások és általában ha valaki ezt nehezményezi, az a férfi, hogy már nem ő a minden. A hormonok sem segítenek ilyenkor, mert a nő hormonvezérelten csak a babára fókuszál. Plusz sok nőnek szülés után elszáll a libidója , amit a legtöbb férfi nem tud megérteni, tolerálni még kevésbé. Mert egy kisbaba életbentartása iszonyat melós, ami mellett nullára redukálódik az én- és a miidő, nem vagy sokkal nehezebben lesznek elérhetőek olyan programok, melyek a közös flow élményt adják. És erre jönnek még az elvárások, az új szerepekbe (szülői) való belerázódás se megy egyik pillanatról a másikra.

A pszichológia ezt normatív krízisnek nevezi. Vagyis normál életfolyamatok változásaiból adódó krízisek. Ezeket mindenkinek kezelnie kell. Viszont abban különbözőek vagyunk, hogy ki mennyire képes erre.

Sokszor azért mert már nincs meg az az intim viszony mint terhesség /baba előtt.

Így a férfi félre lép.

Vagy a férfi besokall hogy ő nem erre számított és lelep.

Hála az égnek, meg a sok beletett munkának, igen, ugyanolyan jó a kapcsolatunk két gyerek után is, vagy még jobb.

Hogy miért megy tönkre egy kapcsolat, sok oka lehet. Nem megfelelő kommunikáció, szex, alvás, pl. ezek. A kommunikáció a legfontosabb szerintem, hiszen a többi problémán is az fog segíteni, illette elég, ha az egyik fél nem úgy áll hozzá, ahogy kellene, és a másik máris hiába beszél.

Két gyerekunk van.9eves és 16 hónapos .

Szerencsére nem romlott meg,ugyanolyan mint régen,sőt,talán egy kicsit jobb is minden

Két gyerek van, az első után óriási válságba kerültünk. Most a második után könnyebben vettük az akadályokat, de lényegesen rosszabb a helyzet, mint gyerekek előtt. Nincs intimitás, alig van időnk egymásra, tapossuk a mókuskereket egész nap, egész héten. De már ismerős a helyzet és tudjuk hogy átmeneti, úgyhogy könnyebb pszichésen.

De a régi spontán utazós, közös filmezős és sokat összebújós párkapcsolat sehol sincs. Majd 10 év múlva amikor a gyerekek végre nem 0-24-ben tapadnak.

2 gyerekünk van.

A nagy 4 éves, a kicsi 2.

Nálunk a gyerekekkel lett teljes a család.

Én úgy érzem, hogy jobban szeretjük egymást mint a gyerekek elött. Vagyis akkor is nagyon szerettük egymást, csak most valahogy más.

Pedig a kicsi nagyon problémás. 2éve 4-5x kelek éjjek, egész nap csak sír, idegőrlő nagyon.

És azt sem mondhatom, hogy sok melónk van vele.

Rengeteget beszélgetünk, de ez szerintem alap egy kapcsolatban ha van gyerek, ha nincs.

Az intim viszony is ugyan úgy megvan.

Mi 5en vagyunk testvérek. (Igaz mozaik család, vagy hogy kell mondani. Én vagyok anyától, hugom az apjától, 3 tesónk közös, tervezetten).

Náluk szerelmesebb párt ritkán látni.

Szóval szerintem ez nem feltétlen a gyerekek számától függ.

Szerencsére a férjem egy érett, felnőtt ember, akit nem ért meglepetésként, hogy a szülés utáni hónapok nem az éjt nappallá téve szexelésről fognak szólni... nem pedig egy durcás kisgyerek, aki nem kapta meg amire éppen kedve támadt, úgyhogy bosszúból keresett mást. És mivel mindig 100%-osan kivette a részét mindenből, én sem voltam kiégve és kifacsarva a pici babás korszakban (sem).

13 éve vagyunk együtt egyébként. A gyerekek 7 és 3 évesek, így most már igazából majdnem ugyanolyan minden, mint "előttük". Persze, teljesen ugyanolyan nem lesz, mint gyerektelenül, de hát ezt tudtuk is, és jól is van így. Ugyanúgy szeretjük egymást, mint akkor.

Németországban volt kutatás, hogy a gyerek születése után, ÁLTALÁBAN az emberek 2 évig kevésbé boldognak érzik magukat, mint előtte.

Gondolom a kialvatlanság, kisebb bevétel, szabadidő hiánya. Utána viszont visszaáll. Mivel a boldogtalan emberek párkapcsolata is kevésbé stabil, így biztos megromlik a házasságok jelentős része, de gondolom utána visszaáll, ha nem erősebb lesz, hisz egy gyereknél nagyobb dolgot kevesen hoznak össze közösen.