Feljelenteni, mert sokat sírnak a gyerekek? Mit tegyünk, ha ez nekünk is ugyanolyan idegőrlő?
Júliusban költöztünk be az új lakásunkba, egy társasházban lévő ingatlanról van szó.
Van egy 3 hónapos babánk, és egy 2,5 éves dackorszakos drámakirálynőnk. Nem egyszerű.
A szomszédok, lakók pedig nem könnyítik meg egyáltalán a helyzetünket. Ma a reggeli sétához indulva láttam, hogy valaki a babakocsit telerakta szeméttel, szemetes zacskókban (lent, a tárolóban hagytuk eddig, hogy ne kelljen fel-le cipelni a másodikról). A csomagtartós részt is, meg a mózest is.
Múlt héten a postaládánkba volt kutyasz__r bedobva, belekenve.
Vagy hajnalban, mikor nagynehezen elaludt mind a kettő gyerek, arra keltünk, hogy valaki itt fent, az ajtó előtt nyomja a csengőt, mint a hülye (persze mind a két kicsi felkelt, mire a férjem kinyitotta az ajtót, senki nem volt itt). Nem egyszer csengetett, hanem folyamatosan, ráfeküdt a csengőre.
Tegnap meg az egyik szomszédnéni állított meg engem, hogy "nem akar megbántani", de valami iszonyat az, ahogy mi élünk és csináljunk valamit a gyerekekkel, mert ez a hangoskodás ITT NEM SZOKÁS, az albérlő egyetemistákkal is meglehetett beszélni, hogy ne legyenek itt kétnaponta reggelig tartó bulik, ugrálások és hogy az összes lakó ki van tőlünk borulva, már azt fontolgatják, hogy rendőrt hívnak... A 3 hónapos babára, mert hasfájós és sír? Vagy a 2 évesre, mert játszik napközben a szobájában?
Nekünk is nehéz, nagyon. Nem alszunk a férjemmel egyáltalán szinte. A pici nonstop sír, próbáltunk már mindent, de minden nap olvasok, kutatok, konzultálok így is. A nagynál tombol a dackorszak a testvérféltékenységgel karöltve, mellé jön az is, hogy 2 éves elmúlt, de az éjszakákat még most sem alussza át, egyszer fixen kel éjjel, 5-6 között meg kezdődik neki a nap, utána már nem alszik vissza.
Nem elég, hogy ezt kapjuk a nagyszülőktől is, hogy "rosszak a gyerekek", most még a szomszédok is rendőrrel fenyegetnek burkoltan, meg gonosz és ostoba "csínyeket" csinálnak, egyetemista, diplomás felnőtt, vagy nyugdíjas létükre.
Vannak, akik nyíltan nem kedvelnek, nem köszönnek, ránk se néznek. Mások az arcunkba jópofiznak, de teszik a burkolt megjegyzéseket, hogy remélik, több gyereket nem tervezünk, mert látják, így sem vagyunk a helyzet urai, vagy múltkor az egyik néni ránézett a kétévesemre, hogy "az ilyenek már járhatnának bölcsibe is, nem? legalább akkor jutna egy kis csend ide is".
Ha valakivel beszélünk pár szót, mindig mondom, hogy sajnáljuk, próbáljuk megoldani az aktuális problémát minél hamarabb, dehát ez ilyen időszak. Mi is nagyon szívesen aludnánk este 11-től reggel 7-ig, élveznénk a csendet, de ez van, akkor is, ha a fejemen pörgök.
válasza:Kamu.
Kizárt, hogy ilyen fertőt fogjon ki valaki.
A kutyaszaros esetnél hívtam volna rendőrt.
válasza:Én annyira nem lennék biztos benne, hogy kamu. Az utóbbi pár hónapban mi is szenvedünk az alattunk lévő lakás tulajától, aki ráadásul nem is lakik itt...
Én azt mondanám, ha ennyire gáz a helyzet, adjátok el. Majd olyan házban keressetek másik lakást, ahol zömében kisgyerekesek és fiatalok élnek.
Meglepődnél, hogy miket váltanak ki a gyerekek egyesekből. :D
Még úgy is, ha sajátjuk van.
válasza:Az a baj, hogy amíg ti megválaszthattátok, hogy gyerekekkel éltek-e, a szomszédok nem választhatták meg, hogy ki költözzön a szomszédba. Az aljas csínyek gázok, de érthető a ti és az ő álláspontjuk is, ez van.
Évekig egy lakásban éltünk, ahol mellettünk és felettünk is gyerek volt. A felettünk lévő szimplán csak vasgolyókat dobált szerintem egésznap, a mellettünk lévő viszont annyit toporzékolt 2,5 évesen éjszakába nyúlóan hónapokig szünet nélkül, hogy a másodállásom melójára nem tudtam koncentrálni konkrétan. Egyszer mint valami idióta én is ordibálni kezdtem, hogy mi a f*szomnak vállal az ilyen gyereket. Szerintem hallották, utána nem köszöntek többé. Nem vagyok büszke magamra, de hidd el, a szomszédaitok is sajnálandók ebben a helyzetben, mert nem alap és elvárható, hogy ők csendben tűrjék, hogy állandó hangzavarban kell élniük.
Aztán lett gyerekem és már megértem, hogy egy gyereket nem mindig lehet elhallgattatni és csendben nevelgetni. Ettől függetlenül a szomszédok gyerekei továbbra és zavartak (rittig akkor kezdtek ordítani, vasgolyót dobálni, amikor altattam volna) és az is zavart, hogy valószínűleg mi is zavarunk másokat. Szóval mi fogtuk magunkat és elköltöztünk családi házba, ahol kellő távolság van a szomszédaink és köztünk. A mi lelkibékénk így van meg. Senki nem ítél meg a gyereknevelési módszereim miatt és én sem ítélek meg másokat, nem idegesítem magam feleslegesen.
Ha a kérdés igaz és valóban ekkora fertőbe mentetek, én inkább megfontolnám a költözést. Nem jó ez senkinek.
válasza:Lehet olcsón kaperát venni, felvenni és feljelenteni, akkor lenyugszanak.
A többire szarni ez van, majd nőnek és jobb lesz, de ha van lehetőség a költözés is megold@s lehet
válasza: válasza: válasza: válasza:A kutyaszarnál rendőrt kellett volna hívni. A mózesbe tett szemétnél is, hisz azok után ki teszi abba a gyereket? Az is rongálás, beszennyezés.
Egy ismerősömnek belecsikkeztek és hugyoztak a babakocsiba, szóval én igenis el tudom hinni, hogy igaz a sztori.
Nálunk is pofázik egy nyanya, mert a babakocsivázat lent hagyjuk az amúgy hivatalosan is babakocsitárolónak nevezett részen. Ebbe bír belekötni, mert a mi babánkat amúgy hallani sem lehet, olyan keveset sír.
A mózest az ismerősöm példája miatt eszemben sincs közös részen hagyni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!