Miért mennek tönkre a párkapcsolatok a gyerek születése után?

1, eleve ingatag kapcsolatba vállaltak gyereket

2, nem tudták mire vállalkoznak,

3, nem tisztázták előre a szerepeket, elvárásokat....stb.

Elég sok oka lehet.

Mi nem mentünk szét, nem is sínyledte meg a kapcsolatunk, bár nyilván változott 18 év alatt a "tűz" mértéke, de ez nem a gyerekek miatt

Több lehetőség is van:

-eleve nem tervezett gyerek, nehéz a feladattal megbirkozni

-anyagilag megterhelo

-a férfi dolgozik, a nő "otthon henyél" gondolat problémát szül

-a nő megszunik nő lenni, csak anya módban létezik

-a férfi csak dolgozik és nem veszi ki a részét se az otthoni teendokbol, se a gyereknevelesbol

-nagyon ellentétesen gondolkodnak a gyerekneveles alapjairol

Nem láttam ezt a kérdést, de valószínűsíthetően a fő ok, hogy nincs elég idő egymásra, és jön az elhidegülés.

Erre jön még, hogy anyuka úgy érzi, mindent ő csinál otthon, apuka nem veszi ki a részét a dolgokból.

Apuka úgy érzi, ő dolgozik egyedül, ő tesz meg mindent, anyuka meg ráér, elvan.

Elmegy mindkettő a saját irányába, és nem jut el oda a kapcsolat/házasság, hogy megbeszéljék a dolgokat.

Nyilván ezek csak a legtipikusabb helyzetek, még ott van az, hogy szülés után már esetleg a szex sem a régi (különféle okok miatt), és egyéni esetek, amiket lehetne sorolni napestig.

(Anyós-probléma, megcsalás, etc...)

Az első nekem is szakítással végződött.

(6 év után jött a gyerek, 3 és fél éves volt, mikor szétmentünk. Az okok elég összetettek, nálunk leginkább talán az volt a baj, hogy nagyon fiatalon jöttünk össze, mondhatni, a végére teljesen kifulladt a kapcsolatunk, amit mindketten másképp éltünk meg.)

Ő azóta megnősült, a feleségével született egy közös gyerek. (A nőnek már volt kettő, szintén előző kapcsolatból.)

Én is férjhez mentem, lett 2 közös gyerek + most várom a harmadik közöset.

7 év után (akkor már megvoltak a gyerekek), volt egy nagyon szar időszakunk, amikor válságba került a kapcsolatunk.

Nem volt egyszerű, de szerencsére sikerült helyrehozni, viszont sokat dolgoztunk rajta.

Én azt mondom, gyerek nélkül is csak úgy tartható fent egy kapcsolat, ha megvan a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció, időtöltés, és mindkét fél folyamatosan tesz érte. A többség meg sajnos pont itt szúrja el...

Én a másik oldalról tudok nyilatkozni, nekünk ugyanolyan jó a kapcsolatunk gyerekkel is, mint előtte volt. Ehhez kellett az hogy 50-50%ban kivesszük mindketten a részünk a gyereknevelésből, a háztartásból, szerencsés vagyok, mert közösen csináljuk a munkát is, így nincs az hogy csak az egyikünk dolgozik. Mellette a babánk is teljesen a mi életritmusunkat követi, szeret mászkálni, utazni, elnézelődik. Este felváltva altatjuk 8-9 körül, majd utána jöhet a felnőtt program. De nyilván nem mindenki ilyen szerencsés. Amiben én látom másoknál a problémákat:

Mondjuk a nő csak a gyerekkel törődik, elhanyagolja a férjét, a férfi nem segít otthon, nem foglalkozik a gyerekkel, sokszor egész nap dolgozik, van ahol a nő előtte sem dolgozott, alapból alig jöttek ki a bevételből, most még több fogy, emiatt is nő a feszültség, de ezeket még lehetne sorolni…

Én azt mondom nagyon sok kell ahhoz, hogy egy kapcsolat, házasság, család jól működjön, leginkább az, hogy mindkét fél 100%ot beleadjon

"De az hogy lehet, hogy egy kapcsolat folyamatosan problémamentes és csodálatos?'

Azt írta SZINTE.