Szólnál egy családtagnak, ha azt látnád, hogy rosszul neveli a gyerekét?

Sógornőm fél évvel később szült, mint én. Meglepődve tapasztalom, hogy bár, az élet minden területén maximalistának ismertem meg, az anyaság finoman szólva sem megy jól neki. Folyton jön-megy, alig van a babával, szándékosan tápszeres, le van maradva a fejlődésben stb. Későn fürdetik, mert ő élvezni akarja a nyári estéket, de aztán panaszkodik, hogy 11ig is ébren van a kicsi. Rengeteget vigyáz unokaöcsémre anyukám, a sógornőm anyja is, bátyám is 110%ot belead, miközben sógornőm jó, ha a felét. Nekem sokszor az az érzésem, hogy ő nem is igazán vágyott babára, ezért sem változtat érte az életén. Ugyanúgy, mint előtte a bulik számítanak, körmös, fodrász, barátnők stb. Ráadásul nagyon sokat felszedett, lenne ideje és energiája odafigyelni az étkezésre, mozgásra, de nem érdekli. Terhesség előtt 64kg volt, most több 90nél is, ami szerintem borzalmas ilyen fiatalon. Bátyámmal már beszélgettem erről, a hízásra meg úgy alapból mindenre azt mondta, hogy hát, ez van, ő ilyen. Nyílván egy férfi nem lát úgy bele, mint egy külsőszemlélő, ráadásul anyaként látom, hogy náluk azért vannak problémák.

Tudom, hogy alapból nem szabad egyetlen anyukát sem kritizálni, plusz beleszólni mások életébe, de itt az unokaöcsémről van szó, akit imádok, és tartom annyira értelmes embernek a sógornőmet, hogy ha finoman, kedvesen fogalmaznám meg, amit látok akkor elgondolkozna rajta.

Te ebben az esetben tennél egy próbát? Hogyan mondanád el neki, hogy aggódsz értük úgy, hogy semmiképp se legyen sértő rá nézve?