Szólnál egy családtagnak, ha azt látnád, hogy rosszul neveli a gyerekét?
Sógornőm fél évvel később szült, mint én. Meglepődve tapasztalom, hogy bár, az élet minden területén maximalistának ismertem meg, az anyaság finoman szólva sem megy jól neki. Folyton jön-megy, alig van a babával, szándékosan tápszeres, le van maradva a fejlődésben stb. Későn fürdetik, mert ő élvezni akarja a nyári estéket, de aztán panaszkodik, hogy 11ig is ébren van a kicsi. Rengeteget vigyáz unokaöcsémre anyukám, a sógornőm anyja is, bátyám is 110%ot belead, miközben sógornőm jó, ha a felét. Nekem sokszor az az érzésem, hogy ő nem is igazán vágyott babára, ezért sem változtat érte az életén. Ugyanúgy, mint előtte a bulik számítanak, körmös, fodrász, barátnők stb. Ráadásul nagyon sokat felszedett, lenne ideje és energiája odafigyelni az étkezésre, mozgásra, de nem érdekli. Terhesség előtt 64kg volt, most több 90nél is, ami szerintem borzalmas ilyen fiatalon. Bátyámmal már beszélgettem erről, a hízásra meg úgy alapból mindenre azt mondta, hogy hát, ez van, ő ilyen. Nyílván egy férfi nem lát úgy bele, mint egy külsőszemlélő, ráadásul anyaként látom, hogy náluk azért vannak problémák.
Tudom, hogy alapból nem szabad egyetlen anyukát sem kritizálni, plusz beleszólni mások életébe, de itt az unokaöcsémről van szó, akit imádok, és tartom annyira értelmes embernek a sógornőmet, hogy ha finoman, kedvesen fogalmaznám meg, amit látok akkor elgondolkozna rajta.
Te ebben az esetben tennél egy próbát? Hogyan mondanád el neki, hogy aggódsz értük úgy, hogy semmiképp se legyen sértő rá nézve?
válasza:Eleve szerintem többféle módon lehet "jól" nevelni egy gyereket, és nem biztos, hogy mert valaki másképp csinálja, mint te, szükségszerűen "rosszul" neveli. De így is biztos vagyok benne, hogy a legjobbat akarja a gyerekének, függetlenül attól, hogy mit látsz, mert mégis, ki ne szeretné a legjobbat neki? Főleg, ha igaz amit mondasz, hogy nem annyira akarta a babát, akkor neki valóban jobb a többi családtaggal, mint az anyjával. De egyébként nem lehet, hogy szülés utáni depressziója van? Meg miben nyilvánul meg, hogy a gyerek le van maradva, azért ha a család többi tagja ennyire odafigyel rá, akkor az biztos nem az anyuka nemtörődömsége miatt van így.
Szóval szerintem ez itt összetettebb annál, mint ahogy te gondolod, de még ha ennyire egyszerű is, őszintén nem hiszem, hogy egyáltalán jogod vagy okod lenne beleszólni. Én aláírom, nem lehet mindig, mindenben tökéletesen teljesíteni, nagyon sokszor én sem értek egyet mások nevelésével, gyanítom ez fordítva is így van, ugyanakkor amíg a gyerek nem elhanyagolt, nem bántalmazott, nem káros számára a közeg, amiben él, addig biztosan nem szólnék bele.
válasza: válasza: válasza: válasza:Amúgy eleve a gyereknevelésnél az az első kérdés, hogy mi a cél?
Van, aki szerint az, hogy egy gyerek kérdés nélkül mindig szót fogadjon, üljön csendben.
Más szerint az, hogy talpra esett és önálló legyen.
Megint más a rugalmasságot tartja fontosnak.
És persze ez ennél sokkal részletesebb és sokszínűbb.
Na most nyílván ezek eléréséhez teljesen különböző nevelés szükséges.
Aztán ott van az, hogy sok minden máson is múlik. Sokszor két ugyanúgy nevelt gyerek teljesen más felnőtt lesz, de már gyerekkorában is máshogy reagál.
válasza:Te vagy a szuperanyu, oké...értjük, te mindent jól csinálsz.
Ne szólj bele más hogyan neveli a gyerekét...
válasza: válasza: válasza:Egyetlen egyszer szóltam, amikor séta közben elfutottt a gyerek anyuka hiába szólt, nem állt meg, majd odakiabált neki, hogy rádengedem a kutyát, ha nem jössz vissza. (kerítés mögött ugatott egy kutya).
Akkor azért meghűlt bennem a vér.
De azért mert kövér, vagy későn mennek aludni... Az az ő baja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!