Mit tegyek, hogy a férjem is és én is jobban érezzük magunkat?
Két gyerekünk van. A nagy most lesz iskolás, a pici 10 hónapos.
A férjem megfogalmazta, hogy úgy érzi teljesen kivan, frusztrált, nincs semmi szabadidő, konkrétan nem élvezi az életét.
Bennem is sokszor van az a gondolat, hogy nagyon rosszul vagyok, mert egy levegővételnyi idom nincs.
A férjemnek most mondtam, hogy heti 2-3 alkalommal menjen el terembe.
És majd próbálok többször elmenni programozni egyedül a két gyerekkel, közben kapcsoljon ki.
Persze közben az tolt el rossz érzéssel hogy én így már teljesen eltűnök.
De a legrosszabb az hogy ő nem érzi jól magát így.. És mondta hogy nem velünk nem vagy miattunk nem. De akkor is rossz. Egész nap bogtem tegnap.
Volt valaki hasonló cipőben?
33 - as nem kellene martirkodnod. O ugyanolyan szulo, nyugodtan hagyd ra par orara delutan, ha szoptatsz akkor sem ujsulott mar, 2-3 orat kibir.
Hidd el , eletben tudja tartani.
Sokszor a nok martirkodnak - mint nalad is - nem adjak ki a kezukbol a gyereket, azt hiszik csak ugy jo, ahogy ok csinaljak. Kozben meg nem, hacsak nem egy ertelmi fogyatekosnak szultel, o ugyanugy felnott, el tud latni egy fel evest.
33 vagyok.
Vannak barátaim, de nem nagyon tudunk időt találni a találkozásra, mert messze laknak tőlünk, telefonálni szoktunk inkább. A férjem meg nem tartja a családjával a kapcsolatot, igazából nekem szinte idegenek.
Nem mártírkodni akartam, bárkinek is jött ez le, hagynám én rá a gyereket, de ő nem akarja, első perctől kezdve lerázza ezt a feladatot azzal, hogy kicsi még és az anyja kell neki, ő mit kezdjen vele. Remélem ez idővel javul, de sokszor például a wcre is behozza hozzám, vagy míg zuhanyzok, bent áll vele, mert nem ő kell neki.
Ha vissza megyek majd dolgozni, a kedvem tuti jobb lesz, de az a baj, hogy a férjem egyáltalán nem érti azt, min megyek én keresztül, hiába mondom neki, nem lát túl a saját szemszögén, nem gondolja, hogy nekem nehéz, ha neki nem az, még ha tudja is, hogy teljesen más, amit én csinálok, mint amit ő.
Válni azért nem akarok, mert szeretem :( a ház az enyém, ahol élünk, örököltem a szüleim után, a gyedem se rossz, nem anyagi okok miatt nem akarok válni :( csak nem értem ezt az egészet, hiszen a gyerek előtt együtt éltünk 4 évet házasságban, előtte meg évekig voltunk együtt, mint egy pár, nem gondoltam, hogy ilyen lesz, ha megszületik a gyerek, amit ő is akart. Néha jobban is, mint én, mert idősebb nálam 7 évvel, azt mondta, fél, hogy kimarad az életéből a gyereknevelés.
De köszönöm a kedves szavakat! ❤️
33/44 vagyok
45.
Mielőtt nem született meg a baba, közösen csináltunk minden feladatot, de azóta ő ritkán, kert én úgyis itthon vagyok. Ami rendben van, de így nekem nincs semmi szabadidőm. Ha kérem, megcsinál ezt-azt, de magától már alig, és ha sokszor kérem, fel van háborodva.
45: mivel a gyerek születése és az adott kor a saját gyerekkori dolgait triggereli, ezért soha nem lehetsz 100%ig biztos benne mit vált ki egy ilyen normatív krízis.
A másik hogy annyira - legtöbbször 180 fokban megváltozik egy pár élete a gyerek születés után, hogy szintén nem lehet 100%ig biztos senki, hogy az ő férje nem esik bele ebbe. Sőt sokszor maga a férj sem tudná előre megmondani.
Neked szerencséd volt. De ilyen lenézően beszélni arról akinek nem, nem vall túl nagy empátiára…
Az én férjemre rá lehet mondani, hogy minta apa, minta férj. Viszont nem vágom a szomszédom fejéhez, hogy hogy nem láttad előre hogy az exe így megváltozik a gyerekek születése után? Ismertem őket előtte, én se gondoltam.
Egyszerűen csak hidd el és fogadd el, hogy de, meg tud változni egy férfi attól hogy gyereke születik és tud seggfej lenni, anélkül hogy a nő csinálna bármit is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!