Ha segítünk másokon, honnan tudjuk hogy nem csak azért tesszük hogy jobban érezzük magunkat?

Ezt hívják alamizsnának. Tudnál nekik valósan segíteni, de csak a legminimumabbat teszed(ha teszed egyáltalán?), azt is csakis magadért, hogy a lelkiismeretedet megpróbáld elhallgattni.

Totál felesleges. Semmit nem érsz vele.

Ez ugyan az mint a gazdag ember és a szegény özvegyasszony.

A gazdag ember alamizsnát dob, a szegény meg azt az 1 krajcárját-ami a vagyona, akkor abban a pillanatban (ha az csak egy tányér étel-egész napra, akkor abban a pillanatban az a vagyona).

Melyik ér többet, melyik a becsesebb, melyik a nemesebb?

Alapfeltétel az, hogy elvárások nélkül segíts. Ne várj köszönetet, ne legyen semmilyen elvárásod, hogy mit kezd a segítségeddel. És csak olyan mértékben segíts, ami nem okoz problémát.

Amugy meg mit tehetnél ? Nem adsz nekik egy kis segítséget, csak azért mert tudod, hogy azzal csak a nagyobb, a valodi segítség alol probálod kimenteni magad ? Valosznűleg azért nem akarsz komolyabb, valos segítséget nyujtani, mert az neked túl sok lenne, tehát rosszul éreznéd magad, a túl nagy áldozattól. Nem lenne öszinte, hosszabb távon még meg is haragudhatnál arra, akinek ugymond "kénytelen" voltál segíteni. Annyít adj amennyít gond nélkül megtehetsz.