Mit tegyek, hogy a férjem is és én is jobban érezzük magunkat?

Sajnos a szomszédomnál lekövettem ezt. Férj rájöt, hogy őneki nem tetszik ez a kisgyerekes lét, ő még élni akar, utazgatni, karriert, sportolni. 3 és 1 évesek voltak a gyerekek mikor koccolt. Azóta, új csaj, új kocsi, thaiföldi utazás és kigyúrta magát. Szánalom az ilyen hímnemű.

Nem mondom, hogy a te férjed is ilyen, de bele kell rakni a munkát.

Egy másik barátházaspárnál a férj ugyanígy érez, mint a tiéd, de ő küzd, becsülettel. Nem minta apa, de legalább próbálja. Rengeteg olyan programot szerveznek - pl velünk is - ahol a gyerekek jól elvannak együtt, mi felnőttek meg úgyszintén. Szintén tudom, hogy sokat mennek nyaralni egy másik házaspárral (akiknek nincs gyerekük, de nagyon szeretnének), és akkor a 4 felnőtt között oszlik meg a 2 gyerek.

Próbáljatok keresni más kisgyerekes családot, akivel összejárhattok és ahol a gyerekek jól érzik magukat együtt.

Csak azt nem értem hogy miért kell mártírkodni?

Ő menjen el neki legyen jo, és te hol vagy a történetben ? Ki kertra, hogy felaldozd magad ? Senki.

Helyetekben megpróbálnék egy felügyelt randit. Bébiszitter estére amíg elmentek vacsizni egyet, nagymamánál a nagyobbik, kisebbikre vigyáz a szitter, ti meg kikapcsolódtok. Másik megoldás szintén étterem, babakocsiban tolja a bébiszitter ott az étterem környékén, esetleg játszótér. A lényeg hogy közel legyen, ha bármi van ott legyetek.

Amúgy ez egy átmeneti állapot. Eddig meg volt a kia nyugodt életetek és most a picivel megint kötött lett minden. De minden csak átmeneti, max 1 év és már mehettek mindenhová.

Amúgy férjed kötődik eléggé a picihez? Élvezi a vele töltött időt?

Én apaként mondom, hogy nekem tök nehéz volt a gyerekkel, főleg míg kicsi volt. Nem én szültem, nem engem igényelt elsődlegesen, ezért nagyon nehezen tudtam hozzá kötődni is. Én nagyon szerettem eljárni a kocsmázni-nagyon nagyon megritkultak az alkalmak, ezen a nyáron egyszer ha voltam. Nagyon szerettem a számítógépen is játszani - erre mostanában van időm, hetente pár órát.

Én amiatt, hogy tudjak kötődni a gyerekhez folyamatosan el akartam zavarni a feleségem egy-egy estére, hogy csak én legyek vele. Sajnos elköltöztek a barátnői, így ez nagyon sokszor nem jött össze. De legalább volt annyi, hogy elküldtem vásárolni (ami állítólag őt feltölti), és akkor egy fél napot én voltam a gyerekkel, meg mi tudtok azért nagyszülőkhöz is passzolni a gyereket ha kellett.

Az nem mentség, hogy más karjában sír a gyerek. Az én karomban is sírt a gyerek. Megköveteltem a feleségemtől, hogy hagyjon 1-2 percet hogy megpróbáljam megnyugtatni, és egy idő után rájöttem hogy kell, és sikerült. Ugyanez nagyszülőknél. Neked is hagynod kell néhány percet hogy más karjában legyen. Megszokják ezek a gyerekek.