Ha az első gyerek is nehézséggel jár miért vállalnak többet?

“ Szeretem a gyerekem, de ha újra kezdhetném ezzel az ésszel nem vállalnék egyet sem, hiába nem nehéz eset. “

Ha le tudod ezt így írni ès így èrzed akkor màrpedig te nem szereted elèggè a gyereked.

Remèlem ezt azèrt nem èrzèkelteted vele nap mint nap

Szerintem a problémák száma alap esetben nem növekszik egyenesen arányosan a gyerekek számával, sőt... bizonyos helyzetek könnyebbek is lehetnek. Pl. nem engem rángat játszani, mászókázni, homokozni, medencézni, hanem a tesóját, csomót beszélgetnek, olvasnak egymásnak, az meg mindegy, hogy egy gyereket rakok ki az oviban, vagy kettőt. Igen, az kicsit macera, amikor ahányan vannak annyi felé kell menni, vagy egymástól eltoltan betegek, vagy 5 perc játék után nyírják egymást... Szóval nem könnyű, de ha megköveztek is, én sokszor azt érzem, hogy kettővel néha könnyebb, mint egyel volt.

Én szeretem a gyerekeimet a nehézségekkel együtt is és sosem tudnám azt mondani, hogy mai fejjel nem vállalnám őket. Sokkal "macerásabb" az élet, mint nélkülük volt, persze, de ettől függetlenül nem ők kérték az életüket és ez olyan, mintha burkoltan azt mondanád megbántad a gyereked világrahozatalát. Elfogadom, hogy van ilyen, de nem tudom átérezni.

Nekem kettő van, nehéz velük, igen, de soha eszembe nem jutott, hogy ne vállalnám őket, ha újrakezdhetném. De vállalnám, akkor is, ha tudom, milyen nehéz.

Az, hogy te így érzel a gyerekes iránt, valóban azt jelzi, hogy nem szereted nagyon. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szereted, de ha ennyire negatívan, tehernek éled meg, hogy van, aklor nem szereted annyirs, mint magadnak bemesélni próbálod.