Aki a segítség hiánya miatt nem vállal(t) még egy gyereket?

38 leszek hamarosan, a kislányom két és fél éves.Aktualis a második gyerek téma,főleg a korom miatt. Segítségünk semmi, a férjemmel ketten vagyunk mindenre,de reggel elmegy,késő délután jön,van,hogy utazni is kell neki és napokig egyedül vagyok. A kislányom sosem volt egyszerű eset,a terhességem nehéz, a szülés traumatikus. Nagyszülők nincsenek,vagy azért mert telibesz* az unokáját és éli világát,vagy azért,mert annyira beteg (lelkileg is) hogy őt kellene istápolni,vagy azért mert alkoholista mérgező szülők és rég nem tartom velük a kapcsolatot (enyémek). Sokat költöztünk, a jelenlegi,végleges lakhelyükön nem ismerek senkit,így egyelőre barátaim sincsenek. Bébiszitter lehetőség kevés,de ha lenne is,többre lenne szükségem mint havonta egyszer kétszer egy két óra. Én nagyon nehezen viseltem az első időket,nagyjából másfél éves kora óta kicsit jobb,de mindig van valami. Most már látom az alagút végét,lenne időm is talán olvasni,lefogyni,végre visszatalalni önmagamhoz. De a férjem is,és a szívem mélyén és is,két gyerekkel ereznebi teljesnek a családot. Viszont érzem,hogy sem testileg,sem lelkileg,sem mentálisan nem bírnám el,úgyhogy most már itt a "nagy" is. Arra is gondolni kell,hogy ugyanúgy ketten leszünk betegségekre,szülői értekezletekre,szunetekre,mindenre is,továbbra is. Nagyon sokat tudnék még írni,de úgy,se olvasná el senki,meg nem ez a lényeg. A kérdésem nem az,én mit tegyek,hiszen ezt nekem,nekünk kell eldonteni. Olyanok válaszát várom,akik maguk is hasonlot élnek,vagy éltek át. Mi lett végül? Lett meg egy gyerek,nem lett,megbantatok a donteseteket,nem,ha nem,mi segített?