Ha az első gyerek is nehézséggel jár miért vállalnak többet?
Rengetegszer olvasom hogy mennyire feszültek, fusztráltak az emberek első gyerek után. Nem alszanak x hónapja normálisan, semmi idejük nincs magukra, egymásra, és mégis látom hogy újra terhesek ráadásul kis korkülönbséggel legtöbbször.
Nekem is van egy gyermekem de én a szerencsésebbek közé tartozom, nem voltam depressziós, nem volt nagyon nehéz vele, hamar átaludta az éjszakát stb.
Olyanok véleménye érdekelne, akik tényleg nehezen élték meg az egy gyerekes életet is. Ennek ellenére hogyan mertetek még többet vállalni?
Én nagyon nehezen éltem meg, de egyszercsak erősebb lett a vágy a második után, mint a saját "nyomorom".
A második teljesen más szitu volt. Már tudtam mi (is) vár(hat) rám, de egy szuper nyugis kislányunk lett, csomószor csekkolnom kellett, hogy él-e még egyáltalán, mert az első tapasztalat után nem hittem el, hogy ilyen baba van. Plusz már nem kellett átkonvertálnom az egész életem, hiszen még itthon voltam a nagyobbal. Nem volt olyan éles váltás a két gyerekes lét, mint a nulláról egyre.
Máshogy készültem a szülésre és más lelkülettel teltek az első napok, máshogy álltam a szoptatáshoz, az itthon lévő rendhez, tisztasághoz és még sorolhatnám. Most is van küzdelem, de két gyerekkel nem vergődöm annyira szerintem, mint az elsővel 8 hónapos koráig, egyedül. Szóval sok összetevős ez... Ha olyan lenne a második kislányunk, mint az első, akkor is jobban viselném már szerintem, mert egyszer már megéltem, nem csak hallottam róla, hogy nehéz is lehet.
Mert kérdezgetik a rokonok, mikor lesz második, aztán egyszer csak engednek a nyomásnak+sokan nem védekeznek normálisan, becsúzik.
Most nem azokra írom, akik tervezték a másodikat és alapból erre vágytak, hanem azokról, akiket ebbe belehajszolták.
Nyilván nehézséggel jár, de akkor adjunk fel mindent ami azzal jár? Te így szoktad?
Normális gondolkodású ember meg nem csak a negatívat látja meg ebben és logikusan gondolva nyilván mégiscsak több a pozitívum azért vállalnak még egyet vagy akár többet.
Eszembe nem jutott azért nem vállalni még egy gyereket mert nehéz volt az elsővel. Pedig aztán mindent kifogtunk a lányommal amit csak lehetett nem alvás, hasfájás állandó sírás stb stb.
De mi kettőt akartunk és kettő lett mert inkább legyen nehéz még akár 1-2 évig a kisebbel is ismét mint ne legyen még egy gyerekünk.
Én se értem. Ilyen alapon minek tanul tovább, akinek már a középiskola is nehéz volt?
Azért, mert nehéz, még szép és jó is egyben. Erősebb a gyerek iránti vágy és szeretet, mint a nehézségek miatti stressz.
Nekem pl. iszonyat sz*ralvó volt ah első gyerekem, de eszembe nem jutott volna, hogy emiatt ne legyen második. Nehéz volt, de elmúlt, ennyi. Cserébe meg itt vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!