Miért hiszi azt az emberek nagy része, hogy mindenki akar gyereket?

Arra akartam rávilágítani, hogy kicsit általánosítás szaga van a dolognak, és hogy ne legyünk már ilyen hiperérzékenyek, hogy ne lehetne elviselni, hogy megkérdezzék tőlünk, hogy miért nem akarunk gyereket, mikor az emberiség, meg úgy az egész világ a reprodukcióra van kondícionálva?

Én nem akarok másodikat. Ezt lehet rólam tudni, nem is csesztet vele senki.

Van egy barátnőm, akiről 20 éve tudom, hogy nem akar gyereket. Most már 45, és még most se akar. Soha egy szóval senki nem csesztette a baráti társaságból, hogy legyen gyereke.

Kicsit átestünk a ló túloldalára és már semmiről nem szabad beszélni, már semmit nem szabad megkérdezni, mert rögtön az a válasz, hogy szállj ki a méhemből, meg nem vagyok kanca meg ilyenek. Pedig csak elmondod, érvekkel alátámasztva és kész. Aki értelmes, megérti, aki meg nem, azzal nem kapcsolatot fenntartani. Énhatárok meghúzása. Gyakorolni kell. Ennyi.

En pl annak sokkal jobban orulok, ha valaki nem akar (tok mindegy miert, nincs hozza kozom) mint hogy sokan a nyolcadikat leszulik az otvaros falu romos putriba.

Mert nekem hiaba egy gyerekem van, ezeket is en tarthatom el az en adombol. En nem a tamogatasokert szulok, se babavaro se csok nem jatszik, egy gyerek meg ugye nem szamit, arra nem fizetnek annyit, hogy evtizedekig otthon vakargassam. Mig az elobb emlitett gyerekek szulei eletukben egy percet nem dolgoztak, nekik aztan mindegy, ok nem tudjak eltartani a sajat gyerekeiket, hat ott a sok hulye dolgozo ember, aki majd eltartja.

22. Erre peóbáltam én is utalni, hogy van aki nem képes normálisan reagálni ha a kérdésére olyan választ kap ami nem tetszik neki, és szó szerint csesztet, hónapokon, éveken keresztül, viszont nem mindenkit lehet egyszerűen otthagyni.

Mondok példát. Az előző munkahelyemet részben 2 ilyen munkatárs, na meg a gyerekmániás főnök miatt hagytam ott, mert szerintük annak akinek nincs gyereke, kötelessége a gyerekes helyett!!! túlórázni, mert a gyerek miatt lelép, ( persze + pénz nélkül), és akkor még a 85. Olyanra is legyek türelmes amikor a saját fontos dolgomat nem tudom intézni amit előre lefixáltam hogy szabadnapos leszek, mert a gyerekesnek valami nyűgje van a gyerekével és el kell rohannia. Meg legyek türelmes mikor ugyanaz a pár ember 125. Alkalommal is tukmálja hogy de miért nem akarok gyereket mert az olyan jó, és igen is kell gyerek, különben nem lesz aki rám nyissa az ajtót öregen. Nos nem, nekem nem kell se ezért, ( ami baromi önző érv nem mellesleg), sem másért nem kell gyerek. És azt sem vállaltam tovább, hogy emiatt negatívan diszkrimináljanak, így ezt a munkahelyet pl otthagytam, de egyszerűen az nem kivitelezhető hogy mindenhol felmondjon az ember ahol ilyen gyökerek vannak, mert valamiből meg kell élni.

Szerencsére az új helyemen a főnök normális, nincs diszkrimináció, ezt előre le is szögezte, hogy nincs kelivételezés, a magánéletét mindenki oldja meg, és ezért itt jobb is:) ide pl itt is volt egy csaj akinek 4 gyereke volt, folyton panaszkodott rájuk, hogy semmire sincs ideje mellettük, közben meg engem kérdezgetett minden héten, na mikor lesz már baba, mondom soha. Azt is elmondtam miért( nem akarok, nem vágyom rá, számomra csak nyúg lenne, szabadon szeretnék élni) erre minden alkalommal jött az önző szar alak vagyok, stb stb dumájával. A sokadik alkalom után már nagyon elegem lett ebből a hisztiből, szóltam a főnöknek, mert már munka közben is zavart a folyamatos károgásával, így szerencsére kirakták és elment innen. Azóta nyugi van.

És nem, nem mindenkinek van türelme az ilyen lelkisérült zaklatókhoz hosszú időn keresztül. Elkerülni sem tudtam mert a munkatársam volt. Egy újabb felmondás anyagilag már nem fért volna bele. A normális hozzáállású főnökömnek köszönhetem, hogy megszabadultam tőle.

#24 Ilyen munkahelyi diszkriminációban nekem is volt részem, én is otthagytam a munkahelyemet.

#25 vagyok

Hát mondjuk nekem elég visszás az a hozzáállás, hogy kommunikáció helyett kirúgatom a kollégámat.

Egyszerűen tényleg nem tudom elhinni, hogy felnőtt emberek nem képesek megérteni, hogy ha _tényleg_ normálisan elmondod nekik, hogy erről nem akarsz beszélni. Életemben nem találkoztam sehol olyan emberrel, aki a gyerekkérdést bárhogyan feszegette volna. Se munkahelyen, se máshol. Fura...

És/vagy egy másik megoldás, hogy azt mondod, hogy már 6-8 éve próbálkoztok, de saaaaajnos nem jön össze. És nem szeretnél róla beszélni, mert ez nagyon fájó pont számodra - ezt általában megértik.

28. Milyen kommunikáció? Hogy lehet kommunikálni egy olyan emberrel, akinek 1 év alatt minden héten ( az ő kérdéseire és csesztetésére válaszolva) elmondtam, hogy nem akarok gyereket, miért, és ezzel zárjuk le a témát?

Egyébként nem én rúgattam ki, én szimplán szóltam, hogy zaklat, és nem képes leállni. Egyrészt magának köszönhette, ( szakadt volna le rólam), másrészt a főnök döntött így.

Ennyi erővel ha mondjuk szexuálisan zaklatnak munka közben és ezért kivágják az illetőt, azt is én rúgattam ki és az én hibám? Ne legyél már ennyire ...egyszerű.

Ja és még annyit, hogy nem fogok senkinek hazudni. + Sose mondanám hogy nem lehet, mert akkor meg jönnének az ilyenek a kezelésekkel, meg az örökbefogadással, meg a szánakozó lesajnáló tekintetekkel. Köszi de nem.

Egyik barátnőm pont ezeket kapja amúgy. Teherbe tud esni csak nem marad meg. 5 vetélés, ebből az utolsót már meg is kellett szülnie sajnos. Több lombik sem jött össze. 16 éve ez megy ,és már inkább semmit nem mond erről mert utálja a sajnálkozást. Inkább ő mondja azt azoknak akik nem ismerik annyira, de kérdezgetik miért nincs gyereke, hogy nem akar.