Van olyan közületek, aki régebben (akár az első gyerek előtt vagy egy gyerekkel) mindenképpen legalább három gyereket akart, de aztán meggondolta magát és inkább kevesebbnél maradt? Miért?

Én igen. Kettő van. Férjem nem akar, de már talán én sem. Egyrészt sok pémz három gyereket tisztességesen felnevelni, másrészt nincs segítség(em). Apa is távol dolgozik, így tényleg nagyon nehéz lenne. Pl mire a kicsi is akkora lesz, hogy kettőjükkel el tudok menni valahova, ha lenne még egy baba, sehova nem tudnánk menni. Kb a nagy akkor kezdené a sulit, mire lenne a harmadik. Nem tudnék a naggyal foglalkozni, meg a középsővel sem. És arra nem is gondoltam még igazán, hogy így sincs a gyerekek és a háztartás mellett időm, még egy picivel sose végeznék a dolgaimmal. Sajnos, de be kell látnom, hogy tényleg nem érek el mindenhova. Plusz 40-hez igencsak közelítek, felette már nem akarok szülni.

Mindkét uncsitesóm és 3 barátnőm. Csak 1 csokos, neki még van ideje. Aki megállt, az egy gyereknél állt meg. Énis.

Igen is, meg nem is. Egy gyerekem van, tovabbra is azt erzem, hogy harom gyerekem lesz. Az viszont mar biztos, hogy az elso es a masodik kozott nagyobb lesz a korkulonbseg, mint ahogy terveztuk. Nem vedekezunk, barmikor johet, de ciklusom meg nincs, es a szoptatast nem szeretnem abbahagyni emiatt (ugy tunik, en azok koze tartozom, akiknek jo esellyel csak azutan indul ujra a ciklusuk). Mi azt szoktuk mondani egymasnak a ferjemmel, hogy ha nem lenne tobb, mar ennek az egynek is orulnenk. Az elso 1 ev eleg kemeny volt, a gyerekunk nem volt egy eszik-alszik tipus, es a szules sem volt egy leanyalom, kozvetlenul utana azt mondtam, hogy nem ertem a tobb gyereket tudatosan bevallalokat, aztan ez idovel valtozott, de meg most is nehezen tudom elkepzelni, mi lesz, ha ketten lesznek. A harmadik meg kerdeses, mert van egy eletkor, amit nem szeretnenk atlepni, es a korkulonbseg miatt nem tudom, ez osszejon-e.

Egy gyerekünk van. Szerettem volna 3 gyereket, de a terhességem, a szulesem (sürgősségi csaszar) és a szules utáni hetek is annyira megviseltek hogy ha esetleg lesz is még gyerekünk az biztos nem az elkövetkezendő 6-8 évben lesz.

Én gyerekként gondoltam, hogy lesz három gyerekem, mert mi is annyian voltunk. Majd egy ideig egyet sem szerettem volna, bár nem is gondolkodtam a témán, hiszen még nagyon fiatal voltam, másról szólt az életem. Aztán, hogy megismertem a férjemet és összejöttünk, szóba jött a gyerekvállalás, úgy voltam vele, hogy szeretnék egyet, de ha nem lesz, azzal is ki tudnék békülni. Végül lett egy gyerekünk és nem szeretnék még egyet. Ebben szerencsére egyet is értünk.

Jelen! Amikor még csak egy volt, hármat akartam. A kicsi és a nagy között elég sok a korkülönbség, szóval még csak arról sincs szó, hogy nehéz a két picivel, mert a nagy már iskolás. De a kicsi elég kemény dió. Először a férjem mondta, hogy ő már nem igazán szeretne harmadikat, aztán én is beláttam, hogy jobb így, ha csak ketten vannak.

Igen. Én egy vetélés miatt nem mertem többet próbálkozni.