Még nem alakult ki bennem az, hogy első lenne a gyerek, de félek, hogy sosem fog? Részletek lent

Szerintem 1-2 év alatt is nagyon sokat tud változni ebben a tekintetben az ember. Onnantól, hogy valaki akarja(!) a gyereket, azért a legtöbbször változik az értékrend. Amíg nem érzed ezt az érzést, szerintem nem fura, hogy ez nincs meg.

Érezni fogod, ha készen állsz rá szerintem. :)

Teljesen más lesz a saját babáddal, mint az épp csak elviselt sógornő gyerekével, csak ezt még nem tudod elképzelni. Ha tényleg szeretnél gyereket, ne tartson vissza az, hogy ez a "tudatállapot" még nem alakult ki nálad, ketten lesztek a szülei a babának, a párod pedig remek apa lesz.:-) Most lehet, hogy néhányan meg fognak kövezni (jelezném, hogy többszörös és jó anya vagyok), de ez a végtelen, túlzásba vitt önfeláldozás sem egészséges, ami a te gondolataidban az anyaság feltétele. Egyáltalán nem baj, ha egy nő nem oldódik fel kizárólag az anyaságban, és nem teszi teljes mértékben félre a saját vágyait, igényeit a gyerek kedvéért. Nyilván nem azt mondom, hogy járasd rongyokban a gyereket, hogy magadnak megvehesd a legdivatosabb cuccokat, de az ellenkezője legalább ilyen káros, mindkettőtöknek.

Ha kétségeid vannak, szerintem bátran beszéld meg ezt a pároddal. Gondold át, mi az, amiről különösebb szívfájdalom nélkül le tudnál mondani a gyerek miatt, aztán nézzétek meg azt is, hogy egyáltalán szükség van-e, és ha igen, milyen jellegű, időtartamú és mértékű lemondásra, ha bővülne a család. Jó eséllyel ki fog derülni, hogy távolról sem olyan tragikus a helyzet, mint amennyire rettegsz tőle.:-) Viszont tényleg csak akkor vágj bele a babaprojektbe, ha már a körülmények ismeretében teljesen biztos vagy benne, hogy te is akarod őt, semmiről nem késtél még le.

Nincsenek véletlenek. Én ezt a filmet tegnap találtam a youtube-on. Engem már nem érint, de érdekelt, hát megnéztem. Szerintem neked szól:)

https://www.youtube.com/watch?v=d1X6wAkqZLs

Szerintem ha majd megszuletik az a baba akkor ugyis megvaltozik a velemenyed. A parod tesojanak a gyerekevel is azert ez a helyzet, mert nem a sajatod.

Es egyetertek az egyik valaszoloval, nem kell teljesen csak es kizarolag 100 %-ig anyanak lenni, meg kell maradni nonek is.

Meglásd, a babával együtt fog a ti életetek is megváltozni. A mi gyerekünk olyan gyönyörűen belesimult a közös, új életünkbe, amiben ő az első, de mi is számítunk, hogy öröm nézni. Én optimista lennék a helyedben, ha úgy érzed, akarsz gyereket, annyi idősen lettem terhes, mint te.

Fontos, hogy legyen pénzetek mindenkire, te vehess magadnak egy új ruhát szülés után, a férjed szintén, de a gyerekre is jusson. Az, hogy ő az első, nem azt jelenti, hogy magamnak soha nem veszek semmit. Már terhesség alatt ki fog alakulni szerintem benned, hogy a dm-ben a körömlakkvásárlás mellett odakanyarodsz a gyerekjátékokhoz.:) Velem legalábbis így volt.

Ha lesz gyermeked jönni fog az èrzès is. :)

Az 5.000 Ft-os pèldára reagálva. Ha van pl pluszban annyi pènzem, èn nem csak rá költöm. Nem èrzem magam alárendelt fèlnek a gyermekemmel szemben. Jut beleőle ide is,oda is. De ha 2.000 van mondjuk csak, akkor megveszem,ami neki kell, èn meg maradok várólistás. Mióta anya vagyok ez annyira egyèrtelmű. Más verzió meg sem fordulna a fejemben. :)

Amikor megszületik, ès amikor cseperedik a gyermeked rengeteg új,addig ismeretlen anyai èrzès alakul ki.