Még nem alakult ki bennem az, hogy első lenne a gyerek, de félek, hogy sosem fog? Részletek lent
az a problémám, hogy 27 évesek vagyunk a párommal, 10 éve vagyunk együtt, stabil kapcsolat. egyre többet jön elő a baba téma, de én még nem érzem azt, hogy készen állnék rá. nem azért, mert nem akarok, mert de. leginkább azért, mert még nincs meg nekem az a tudatállapot, hogy első a gyerek, és csak a gyerek. értem ezt arra, amit anyukám régen sokszor felhozott példának: Ha lenne 5000 Ft-od, azt is inkább a gyerekre költenéd. Inkább nem veszel magadnak ruhát, de a gyereknek legyen meg mindene. És én ezt nem lennék még képes megcsinálni. Most biztos furán, vagy önzően hangzik, de én a pénzt inkább magamra, magunkra költöm. (már a rezsin kívül értem). Ruházkodás, közös programok, ilyesmik. A párom testvérének van egy lánya, nem vagyunk igazán jóban a nővérrel, inkább megtűrjük egymást, ezáltal én azt a kislányt is 'elviselem', nem körülötte forog minden gondolatom. A párom viszont sokszor vesz neki csak úgy játékot, vesz neki egy babát mert épp akciós volt, ilyesmik. És persze ez a normális, természetes. De bennem még ez nem alakult ki, nem tudom elképzelni a gondolatot, hogy egy gyerekre költsek, még ha a sajátom is. Abból a pénzből inkább elmennék valahova a párommal.
Csak azért aggaszt ez, mert húszon 1-2 évesen azt mondom, még oké ez a felfogás, de lassan 30 évesen vagyunk, és nem hiszem, hogy "itt kéne tartanom" :/
Fog ez változni valaha? Túl későn sem szeretnék szülni, mindig 30 előtt 'terveztem", de most, hogy ilyen közel van, nem hiszem, hogy készen állok rá..
válasza: válasza:Ja, még annyit hozzá, hogy amit a gyerkőcödnek veszel, az éppen olyan érzés, mintha magadnak vennéd. Pláne, mikor valamit kap tőled, es látod, milyen boldoggá tetted vele. Akkor aztan pláne tök szuper érzés :)
Idegen/rokon gyerekeken en sem tudtam soha "ellágyulni", csak azt láttam belőlük, hogy milyen fárasztóak és féltem tőle, hogy a sajatomhoz sem lesz "kedvem", mert kiakaszt a nyafogás meg az állandó figyelem, amit igényel. De nem. A sajátod nagyon nagyon más.
Az utazás pedig gyerekkel is klassz tud lenni! Másképp klassz, de klassz.
Nem jár annyi lemondással egy pici, mint az ember azt elsőre hinné.
válasza:Remélem igaza lesz a válaszadóknak, mivel én is hasonlóan érzek mint a kérdező.
Úgy érzem hogy számomra a párom az első és, ha lenne gyerekünk irigy lennék, ha vele többet törődne, mint velem. Márpedig ez könnyen lehet, mivel ő apa akar lenni mindenáron. Én meg rosszul vagyok a terhesség meg a szülés gondolatától is, valamint rettentő türelmetlen és lobbanékony ember vagyok. Percek alatt felmegy bennem a pumpa dolgoktól és majd szét robbanok. Attól nem félek hogy bántanám a gyereket de lehet agyvérzést kapok az állandó sírástól vagy hisztitől.
Pedig jó anya akarok lenni, sokat olvasok nevelés témában, tanultam a gyerekek fejlődéséről is.
Viszont valahogy nem fér a fejembe, hogy a legtöbb embernek a gyerek a cél amihez a párja többnyire az eszköz. Nálam a párkapcsolat a cél és a gyerek a mellékes tényező. Emiatt elgondolkoztam hogy érdemes-e így egyáltalán belevágni.
Szerintem aki bizonytalan előbb-utóbb mind belevág, a kíváncsiság vagy a remény felülkerekedik, aztán hogy milyen lesz az utána derül ki.
Sok sikert kívánok kedves kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!