Mit tegyünk, ha többször felmerült bennünk, hogy nem a saját gyermekünket neveljük?

Semmit sem tennék. Se a 16 éves, éketkori sajátosságaiból adódóan, önmagát kereső lányomat, se a férjemet, se a családot nem tenném ki annak, hogy egy pillantra is megkérdőjelezzem, hogy a gyerekem tényleg a miénk-e.

Szereted. Lányodként nevelted 16 évig. Minek ebbe belerondítani ennyi év után? Kinek jó ez?

És ha úgy is lenne; a vérszerinti gyereked is máshoz kötődik ebben az esetben. Tökretennél még egy családot? Minek, és miért csak most?

Egyebekben a genetika hihetetlen dolgokra képes, és attól, hogy a gyereketek nem hasonlít rátok; még simán lehet a tiétek...

Én megcsináltatnám akár titokban is. Addig úgysem nyugszol meg.

Nekem a két lányom mindegyik echte exem, le se tagadhatná egyik sem.

Aztán született egy kisfiam a páromtól.

Azt tudni kell, hogy mindketten barna hajúak vagyunk, párom barna szemű én meg zöld szemű vagyok. Ehhez képest lett egy szőke hajú, kék szemű kisfiunk. Egyébként tiszta apukám kicsiként, csak ugye ő már nem él, párom már nem ismerhette.

De néha én is kapom a heccelést, hogy hát egyikünkre sem hasonlít, most 3 éves 😅