Elkapott a nevetés egy facebookos csoportban, miszerint az az anyuka gyermekbántalmazó, aki többszöri felszólitás után hogy az 5 évese szedje össze a legót, felpórszívózta azt. Tényleg itt tart a világ?

"Valaki mondja meg hogy akkor hogyan lehet a kicsiket jobb belátásra bírni..."

Ne errefelé keresd a megoldást, hanem lépj ki abból a FB-csoportból. Idióták közé nem kell keveredni.

Ha a fèrjed kidobnà a ruhàid/cipőid/bàrmidet, mert szerinte nem rendben tartod, szerinted bantalmazàs lenne?!

Az. Bàntalmazàs. A lego felporszìvòzàsa is az.

A szòban forgò gyerek nem volt kèsz összeszedni a legòt. A szülő felelőssège, hogy erre megtanìtsa, de nem bantalmazàssal, megfèlemlìtèssel.

Megfelő mòdszerek: együtt összeszedni. Jatèkosan összeszedni (pl zenère), tàrolàst egyszerűsìteni (pl lepedőben, összehùzhatò zsàkban) , figyelni, hogy a gyerek ,,megfelelő" àllapotban legyen a feladathoz (nem tùl èhes, fàradt) előre szòlni, hogy mikor kell abbahagynia a jàtèkot, odafigyelni arra, ha èppen ,,self regulation"-ra hasznàlja a jàtèkot (nem tudom a magyar nevèt) ès akkor nem megzavarni.

A bàntalmazàs nem helyettesìti a gyereknevelèst.

Nekem könyörgéssel sosem sikerül összeszedetni a legót. Érződik amikor együtműködő és csinálja, és van amikor trükközök. A legtöbbször az a trükk válik be, amikor én elkezdem és hangosan mondom, hogy "én milyen sokat fogok bepakolni a kosárba, szerintem többet mint te" - erre gőzerővel nekiáll ő is pakolni.

Kérdés, hogy ha erővel nyomod le mindig abból mit vesz ki a későbbiekre, mi épül be neki. Mi a pozitív fegyelmezés eszköztárát követjük. És az nekünk, köszönjük, nagyon bevált. Nem mondom, hogy nincs hiszti - és NEM is ez a cél. Sőt, legyen hiszti, mert tudom, hogy az egy szelep a gyereknek. Nekem kellett két dolgot megtanulnom; hogy nem kötelező megakadályoznom a hisztit és nem is feladatom, valamint hogyan tudok támogatólag mellette lenni és empatikus maradni, akkor amikor nem a legszerethetőbb arcát mutatja és biztosítani róla, hogy nem vele van a baj, hanem mondjuk a viselkedésével, közben meg gyengéden, de határozottan határt szabni. Van amikor meg csak - mint a fenti példában is - nem beleállni. A szülők többsége hatalmi harcot képzel mindenbe és lúzerpontnak élik meg, ha a gyerek nem teljesíti a parancsot, és életben nem nyúlnának olyan trükkhöz mint a fenti, mert azzal azt éreznék, hogy sérül a tekintélyük.

Mert a legszebb, hogy a legtöbb szülő egy magabiztos, önálló, magáért kiállni tudó felnőttet szeretne nevelni a gyerekéből, de közben elnyomó, megalázó, a gyerek érzéseit figyelmen kívül hagyó, ellentmondást nem tűrő eszközökkel neveli.

"volt hogy a fenekére csaptam a fiamnak, sőt egyszer mikor lilult a hisztitől, egy kis vízzel is lespricckoltam"

Helyes. Apám meg is ütött ilyenkor. Jól tette.

Arról, hogy hol tart a világ, inkább nem írom le a véleményem, mert akkor kitiltanak.

"majd ráfogják hogy szegény ADHD-s és a többi"

Ez mondjuk nem igaz, ne haragudj. Nagyrészt igazad van, de ezt kisarkítottad, túltoltad. Aki diagnózist kap erről, annál nem anyuka találja ki kamuból.