Elkapott a nevetés egy facebookos csoportban, miszerint az az anyuka gyermekbántalmazó, aki többszöri felszólitás után hogy az 5 évese szedje össze a legót, felpórszívózta azt. Tényleg itt tart a világ?

"En vettem,akkor dobom ki mikor akaro"

Tényleg? Tehát a férjed levetetheti veled a jeggyűrűdet és kidobhatja? Vagy a parfümöt, amit karácsonyra kaptál? Vagy a telefonodat, amit mondjuk a szuletesnapodra vett?

Van olyan, hogy magántulajdon. A gyerek játéka az övé és normális szülő nem veszi el tőle és dobja ki.

A férjem adna egy tockost meg felporszívózná a mittudomén, puzzle-darabjaimat (amit pl ő vett ajándékba nekem, tehát "akkor dobja ki, amikor akarja"), és arról írnék itt ki kérdést, akkor szerinted milyen reakciók jönnének? A gyerek annyiból más, hogy ő nem léphet le, ha így bánnak vele.

A gyerek ebből csak azt tanulja meg, hogy neki nincs szava, a dolgai igazából nem az övéi (így miért is vigyázna rájuk?), hogy amikor a szüleinek eldurran az agya, akkor bármit megtehetnek vele, de ő meg hasonló esetben a zuhany alá van állítva. Szerinted ez milyen felnőttet fog eredményezni? Megnézhetjük, hogy a mai társadalmunk mennyire sikerült jól ezzel a fajta neveléssel. Majdnem mindenki szorongó, depressziós, indulatkezelési problémákkal küszködik, képtelen az asszertív kommunikációra, vagy éppen a másik oldal, leural mindenkit, nem hallgatja meg a másik oldalt, zsarnokoskodik, stb. Nyilván vannak kivételek, ahogy mindenhol, de azért látszik a tendencia. Nem véletlen, hogy manapság próbálunk másképp nevelni, mert a saját gyerekkorunkból emlékszünk az érzésre, milyen volt ilyen szülők mellett felnőni, és ennél jobbat akarunk a saját gyerekeinknek. Itt is lehet a másik végletbe esni, de az megint csak nem annak a hibája, hogy a gyereket valaki egyenlő félként kezeli, hanem annak a hibája, hogy nincs előttünk példa, hogy ezt hogyan kell jól csinálni. Szóval ne is haragudj, de igen, ha valaki felporszívózza a gyereke játékait, az igenis bántalmazza őt. Lehet, hogy nem lesz tőle kék-zöld, de hogy egy 5 éves gyerek erre élete végéig emlékezni fog, és nem úgy, ahogy a szülő szeretné, az is biztos.

16-ra

Egy gyerekem van. Verni sosem vertem, nem, egy tockost se kapott, nem csaptam nyakon se. Igen, kiabáltam vele. Nem, nem vettem el és dobtam ki azt, ami az övé. Olyan volt, hogy elvettem, feltettem a polcra, de előtte elmondtam, mit kell megcsinalni, mi lesz q következmény ha nem teszi. Elvettem, feltettem a polcra, megcsinalta amit kellett, vissza kapta. 14.voltam

Játékosan rá lehet venni és még pozitívan is éli meg. Sokkal jobb mint erőszakkal rá kényszeríteni valamire amit nem szeretne.

Ma már az is bántalmazás ha kicsit meg emeled a hangod.. Minden gyerek más, de erőszakkal nem érsz el semmit. Az én fiam kis dolgokon is képes nagyon hergelni magát. De nem rakom a zuhany alá, nem csukom rá a szoba ajtót, ahogy azt anyósom szokta javasolni mert tudom róla hogy nem érek el vele semmit azon kívül hogy még jobban fel hergelni magát és a végén nem vesz levegőt.

Nyugalom és nagyon sok türelem kell a gyerekekhez.

Nem porszívózom fel és nem dobom ki csak azért mert nem pakolta el. Mert én vettem attól még nem az enyém, ha szeretnék majd veszek magamnak is..ez egy nagyon rossz példa mutatás főleg egy gyerekkel szemben, aki nem keresőképes. Ha kint hagyja az autót a nappaliban hiába kértem pakolja el és szét rágja a kutya majd megtanulja hogy vigyázni kell a saját dolgaira.

Nálunk nagyon sok lego van és szenvedés rá venni az elpakolásra, de itt jön a játékos dolog a képbe. Ahelyett hogy hozom a porszívót kiválasztunk egy színt, először azok mennek a dobozba, utána minden kerék és így tovább. Vagy keresek egy játék autót amivel vissza tudom szállítani a helyére. Élvezi, játszik és fejlődik is közben.

Ugyanígy a házi munkában is kitudja venni a részét játékosan. Egy idő után rendszer lesz belőle.