2-3 gyerekes családok, mi az, amire nem telik nektek, bár szeretnétek?

Mi nem teszünk félre a gyerekeknek semmit. Nem látom értelmét. Most megvonom magunktól, az 20 év múlva meg majd ér egy kg kenyeret.

Nekünk a ház felújítása volt a gond, nem is csak anyagilag, de időben, meg hogy találunk szakit, amíg szét van verve a lakás, hova tesszük a gyerekeket.

Ez egy érdekes kérdés, mit jelent feladni az életszínvonalat.

Huszonéves korhoz képest az igényei is változnak az embernek, plusz házra, autóra, programokra gyerek nélkül szükség se lenne.

13! Pl utazás, nyaralás, normális ház, autó, normális ennivaló, ruhavásárlás rendszeresen, programok.

Sosem akartam olyan szülő lenni, akiről lerohad a foltos, agyonmosott, szakadt póló, mert nem telik új ruhára mert inkább mindent a gyereknek. Ehhez társul a zsíros haj egy lelakott autóval, lestrapált apukával és életunt pofával. Ha körbenézel elég sok ilyet látsz. Erre mondtam a férjemnek, hogy sosem akarok ilyen életet. Amikor az a nyaralás, hogy évente 1x leugrasz a Velencei tóhoz és szívod a fogad egy 2000 Forintos lángos miatt. :D

Szóval mi úgy csináltuk, hogy ne ilyen életet kelljen élnünk azért mert lett egy gyerekünk.

Mi vettünk egy felújítandó házat, jelenleg minden pénz arra megy és hitelünk is van rá.

Persze a 2 gyerek megkap mindent, ruha, gyümölcs, homokozó, havi 1x 2x megyünk hétvégén programozni a közelbe, állatsimogató, kisvonatozás, évi 3x megyünk a távoli rokonokat meglátogatni hogy ismerjék az unokatesókat. De félre nem teszünk nekik konkrétan.

Tervek szerint 5 év alatt kifizetjük a teljes hitelt, de akkor is inkább ingatlanbefektetés lesz a cél vagy ilyesmi meg külföldi utazások. Úgyis kicsik még ehhez, 4 és 1 évesek.

Nem futja nyaralásra, belföldire sem, csak anyósomék nyaralójába járunk, nem futja télen síelésre, pedig az első gyerekkel még jártunk, nem futja a házunk felújításának befejezésére (vakolt falak közt élünk ajtók nélkül, gyéren bútorozva), tetőcserére, kéne egy jobb autó a férjemnek, mert egy 20 éves kartondobozt vezet, a lakásainkat is fel kellene újítani, mert most így az egyik ki sincs adva, csak áll feltört padlólapokkal (bár itt az időnek vagyunk a híján, nem a pénznek), és persze jó lenne többet színházba és koncertre járni a gyerekekkel.

De az a helyzet, hogy mi így priorizáltunk.

Ugyanis futja különórákra és sportra a gyerekeinknek, egymilliós ebike-ra, félmilliós pc-re, 400 ezres banki + 200 ezres szülői kölcsön törlesztőjére, amit azért vettünk fel, hogy a lakásainkat ne kelljen eladni, amikor házba költöztünk, hanem majd a gyerekeink költözhessenek be, ha nagyok lesznek (nagycsaládosok vagyunk, sok lakást kell kitermelnünk) és futja arra, hogy egészségpénztárba befizessünk havi 120 ezret, plusz havi 100-at tegyünk a megtakarításba. Vagyis még semmi rezsit és megélhetést nem fizettünk, máris 820 000 elhussant a folyószámláról hónap elején. Közben meg 3 éve nincs normális konyhabútorunk és tűzhelyünk, úgyhogy egy egyállásos indukcióson főzök (ismétlem: nagycsaláddal!). Hát így.

Ha úgy döntenénk, hogy a gyerekeknek nem kell lakás, minden más lenne. De mi így döntöttünk.

14. Világos, csak én arra gondoltam, hogy huszonévesen egy tucat panelban objektíven sokkal csóróbb voltam, mégis megvolt amit akartam, ami objektíven sokkal kevesebb volt. De akkor pl ki tudtam magam takarítani, szóval nem kellett volna takarítónő. A metróvonalon laktam és dolgoztam, nem kellett autó.

Nem volt ház, ami életem végéig még óhajtja enni minden spórolt pénzem. Egyaltalan, a penzem az enyém volt. Nem voltam nincstelen. Nem volt nyomás hogy gyűjtsek a gyereknek, mert nem volt stb.

"Nem gondolom, hogy lelki traumaként fogják megélni, hogy ennyi idősen nem járnak 1 hetes tengerparti nyaralásra"

Te nem csak azt írtad, hogy tengerparti nyaralásra nem futja, hanem hogy belföldi programokra sem.

Élményekre már ekkora gyerekeknek is szükségük van. Egy 3 éves pedig már emlékszik. 5 év múlva 8 lesz, másodikos iskolás. Elég sajnálatra méltó, ha akkor megy először bárhová.