Hogy, mi alapján döntöttétek el, hogy szeretnétek-e még egy(több) gyereket?
Van már két kislányunk. A második születése után én váltig állítottam, hogy ezt mégegyszer soha, nagyon nehéz volt az újszülött időszak, meg úgy általában a kisbabás lét. Most a kicsi 1 éves, már könnyebbnek érzem, a nagy (3 éves) is rugalmasabb vagy nem tudom, de valahogy jobban elvannak a csajok egymással. És most, hogy könnyebb lett, már kezd foglalkoztatni a gondolat, hogy nem is olyan rettentően rossz ez... Imádom a lányaimat, szeretek velük lenni, programozni, játszani, ugyanakkor most mennék nemsokára vissza dolgozni, sportolni, most lesz lehetőségünk a férjemmel kicsit egymással is foglalkozni (már kezdünk kilábalni a gödörből, de azért a kicsi születése utáni időszakban eléggé eltávolodtunk minden értelemben), hobbikra, stb. De _ha_ lenne harmadik baba, akkor én őt is hamar vállalnám, mert azért már nem is vagyok mai csirke, na meg jó lenne, ha a testvéreivel viszonylag közel lennének egymáshoz korban, hogy azért később az érdeklődési körük, a tennivalók velük kb azonosak legyenek.
A férjem alapvetően megállna két gyereknél, de ha én nagyonnagyon akarnám, akkor benne lenne a harmadikban, szóval ő nem segítség :D
válasza:
válasza: válasza:Ugyan ez jutott eszembe, mint 2#nek.
Hogy odákat zengesz, milyen jó hogy nagyok, önállóak. Lesül az írásodról, hogy vágysz a felnőtt életre, nem csak babázni akarsz újra.
Hogy a férjeddel így is eltávolodtatok egymástól a kicsik miatt.
Leírod, hogy a férjed itt megállna.
Akkor mi a kérdés?!
Mi pont így vagyunk. 2 a kicsi, 4 a nagy. Végre könnyebb. Nem kell hányást, bukást, fosást sikálnom. Eltudok menni úgy itthonról, hogy nincs bűntudatom, hogy a szepás gyerek otthon ordít értem.
A kicsi most kezdte a bölcsit, a nagy ovis. Én 1 hét múlva megyek dolgozni. Nincs az az isten, hogy ezt az egészet újrakezdjem.
Férjem benne lenne egy 3.ban.
Majd ha a terhességet, amit a másodiknál pl megszenvedtem, vagy a szülést végigcsinálja, utána meg ő szoptat, marad itthon, na majd akkor lesz 3.
A ti gondolatmenetetek érdekelt volna, hogy ti hogy jutottatok el oda, hogy szeretnétek még egy babát. Nem kértem meggyőzést, csak tapasztalatokat, gondolatokat a saját életetekből.
És igen, jól látjátok, ésszel nem szeretnék több babát. De a gondolat ott motoszkál bennem, és érzelmileg nem biztos, hogy el tudom engedni az újabb gyerek gondolatát. Semmi racionalitás nincs benne, mert nyilván racionálisan én is megállnék itt. De érzelmileg nem olyan egyszerű elfogadnom, hogy ennyi, nincs több újszülött babahang, első mosoly, első lépések, szavak, stb. A kicsi is már olyan nagy, jár, kommunikál, kezd kirajzolódni a kis személyisége, már egyre kevésbé baba, nehéz feldolgoznom, hogy itt a vége :)
válasza:Szerintem nekem az irracionális vágyódás megmarad addig, amíg nem kezdem a menopauzát vagy el nem köttetem magam.
Ettől függetlenül nem lesz harmadik, mert racionálisan mindenem tiltakozik ellene. Hiába férne bele anyagilag, mentálisan kettő is elég.
Nem csökkennek a problémák, ahogy nőnek.
Ez csak illúzió.
A kicsi annyira simulékony, tökéletes kisbaba és totyogó volt a nagy szélvész után, hogy amikor 1 és 4 évesek voltak EZERSZER könnyebb volt, mint most, amikor 5 és 8 évesek.
A kicsi kb. most pótolja, ami babaként elmaradt, a nagynál meg az iskola kihívás. Mindezt teljes munkaidő mellett.
válasza:Oké. Szülsz egy harmadikat. Az is felnő. Megintcsak nem lesz babahang meg első mosoly. Akkorjön a negyedik, meg az ötödik?
Ők is felnőnek....
Vannak olyan korszakok, amit le kell zárni, emlekezni csak rá.
Férjed nem akar. Igy is mélyponton voltatok. Mérlegelj, melyik éri mev jobban. Egy ujab babamosoly, ami tart 1 max 2 évig, mert felnő, vagy a férjed. Mert hidd el, az olyan csaladok 90%a zátonyra fut, ahol nem akarta mind a 2 fél 100%ra a babát.
válasza: válasza:Azért a kérdező nem felelőtlenül gyártja a babákat a világba, nem tudom miért kell így támadni. Véleményekre volt kíváncsi.
Nálunk hasonló a helyzet, anyagilag jobban élünk az átlagnál és a már kialakult passzív jövedelmi forrásaink miatt nagyon nagy gáznak kéne történnie, hogy ez hirtelen drasztikusan változzon, így 3 (de szerintem kb 4 vagy 5) gyerekről is tudnánk magasabb színvonalon gondoskodni, morbid szóval még halálunk esetén is.
Második után én azt éreztem elég volt, soha többet, pedig a második fiunk volt az "álombaba". Akkor ütött szíven először, hogy nem lesz harmadik, amikor álltam a kis ruhák felett, hogy most már nincs kinek elrakni, el lehetne adni/ajándékozni. Férjem hasonlóan van, ő benne lenne, ha nagyon nagyon akarom, de nem ragaszkodik hozzá. De nincs is kifejezetten ellene. Bár nekünk a gyerekek inkább erősítették a kapcsolatunkat, mint széthúzták. Szóval nekem még lehetne pár évem, hogy legyen harmadik, anyagilag se jelentene hátrányt, de úgy érzem inkább csak a hormonok játszanak velem. Szóval ez tényleg nehéz kérdés, ha valaki nem csak felelőtlenül szül a világba, de én megértem az érzéseidet. Nem tudom lehet e ilyenkor egyáltalán jó döntést hozni, vagy mi számít valami jó döntésnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!