Ez már bántalmazás?

A férjem a legtöbbször nem tud mit kezdeni a gyerek viselkedésével, és ha nem hallgat rá, akkor két mondat után full ideges lesz, és pl ha hisztizik a gyerek, és pl tombol, akkor már volt rá példa, hogy megszorította két oldalról az arcát, vagy a karját erősen, vagy megrángatta.

Legtöbbször próbálom ezeket a helyzeteket kivédeni, ha látom hogy ideges a férjem, akkor megmondom neki hogy menjen onnan, illetve a gyerek mellé állok és ha hozzá akar nyúlni, vagy ha látom hogy elborul az agya, akkor ellököm a kezét tőle, stb.

Iszonyat bűntudatom van ettől, hogy a gyerek mit sérül emiatt, és mit tudnék csinálni :(

Megütni nem ütötte meg, talán egyszer amikor kisebb volt, akkor, de én nem voltam ott, csak hallottam a csattanást, és baromi nagy balhét csináltam belőle, és megmondtam, ha még egyszer megüti, velem gyűlik meg a baja. Azóta ilyen nem volt.

Engem is megvert anyám gyerekkoromban, ha ideges volt. És még ma is rossz emlékként élem meg, és én soha nem bántanám a gyerekem, persze ideges vagyok rá, akkor néha kiabálok, de sosem ütném meg. Főleg nem azért mert én ideges vagyok és tehetetlen egy helyzetben.

A férjem ezek után bűntudatos fejet vág, meg elvonul, tudja hogy rosszat csinált, valószínűleg nincsen más eszköze, oké. De hiába beszélgetek vele erről, máshogy kéne kezelni, vagy akármi, nem változtat.