Mennyire tartjátok okénak, ha a szülő megüti a gyerekét?

Na azért azt tisztázzuk, hogy a verés és egy-egy pofon, mikor pl a kölök leqrvázza a saját anyját, mert 14 évesen nem engedi el ribinek öltözve bulikázni, rohadtul nem ugyanaz!

Megverni nem normális semmilyen körülmények között.

Lekeverni mikor veszélyes dolgot csinál vagy égbekiáltóan szemtelen, ne legyen már bűn. Bár tudom, ma már azért is az ombudsmanig rohan mindenki, ha csúnyán mer valaki nézni a gyerekére.

Ki az, aki jobb belátásra tér, ha megütik?

Egy ütéstől nem változik meg a gyerek/ember véleménye, sőt...

3as én ismerek személyesen olyat, aki ma már 30+os felnőtt, és a mai napig hálás az apjának egy 14 évesen kapott pofonért. Nagy hülyeségtől mentette meg.

2est adom.

A megfélemlítés és az asszertiv kommunikáció nem ugyanaz. Senkit nem vághatok pofán sehol, ha számomra elfogadhatatlanul viselkedik, tudnom kell kezelni úgy a helyzetet, hogy nincs erőszak. A gyerek semmit, ismétlem semmit nem tanul abból, ha konfliktus helyzetben pofán verik, csak tudja, hogy a testi fenyítés melyik témát követi. Felnőttként rengeteg ember van, aki bestresszel vagy elbőgi magát, ha a munkahelyén durván beszélnek vele, mert semmilyen eszköz nincs a kezében, amivel a feszültséget csökkenteni tudná, ugyanis hol tanulta volna meg, hogy kell konfliktus helyzetben jól reagálni?

A gyerek testi fenyítése ugyanaz a szülői eszköztelenség, amivel gyerekként ő maga szembesült, és még mindig nem képes túllépni rajta, pedig már azért körbejárta ezt a kérdést néhány szakma, hogy válogatni lehessen a különböző módszerek között.

Félelmetes amúgy, hogy ahányszor felmerül a téma, egyszerűen 10ből 9 ember képtelen felfogni, hogy a testi fenyítés nem egyenlő az indulatból történő agybafőbe veréssel. A testi fenyítés nem a szülő feszültséglevezetését szolgálja. Aki arra hasznàlja, az már nem testi fenyítés, hanem bántalmazás.

Az meg nevetséges, hogy lepontoztok azért, mert ismerek valakit, aki hálás egy atyai pofonért, ami ez életét mentette meg. :D na szevasztok..

Agyaljatok csak. Én ritkán de olyat lekevertem, hogy a fal adja a másikat.

Kell.

Amikor 20 adjára megbeszélünk valamit és fel is fogja, és magasan lexarja a fejünket, akkor emlékeztetni kell.

18 év alatt 4 szer fordult elő.

Azóta felnőtt férfiember,aki mindenhol megállja a helyét. Egészséges, sportol, nem iszik nem drogozik és tisztel minket, ahogy mi is őt!! És legjobb szülői- gyerek kapcsolatunk van jeleleg is!!

A pszichológus gyereke, (aki vele volt egyidős) meg 19 évesen felakasztotta magát. A "hadjuk önkifejeződni" stílusú nagyszerű nevelés eredményeként.

Engem is pofoztak fel a szüleim ilyen-olyan okokból kifolyólag, szerencsére nem volt gyakori, de előfordult. Az, hogy megállom a helyem a világban és hogy normális felnőtt lettem, egyáltalán nem emiatt van. Sőt, azt mondanám, hogy annak ellenére lettem jól sikerült felnőtt, hogy párszor kaptam egy atyait. SOHA, egyszer sem kaptam egy pofont sem, amit akár akkor, akár utólag úgy éreztem volna, hogy az érdekemet szolgálta és hasznos volt bármire is. Annyit elért, hogy még kevésbé lettem nyílt és őszinte a szüleimmel, és még kevésbé akartam őket beavatni az életembe azok után.

Biztos van olyan, akinél nem árt a szülő-gyerek kapcsolatnak, de osztom az #1 válaszát, az esetek 99,99%-ban a szülő eszköztelensége és feszültsége a pofon, amit egyszerűen képtelen másképp levezetni.

Nem mondom azt, hogy biztosan sosem lesz olyan, hogy én nem pofozom fel a gyerekeimet, mert én is rossz példát kaptam, nekem is vannak hibáim, és ugye most még kicsik, 5, 8 és 10 évesek, egyelőre még nem voltak olyan konfliktusok, mint egy lázadó kamasszal lehetnek, ugyanakkor mint nevelési módszert kifejezetten károsnak és kontraproduktívnak tartom. Felnőttként is az a véleményem, hogy ha a férjem pl egyszer megpofozna, mert szerinte szemtelenül válaszoltam egy kérdésre vagy mert nem azt csináltam, amit szeretett volna, akkor gondolhatod, hogy nem az lenne a következő gondolatom, hogy mit rontottam el, és nem térnék ettől jobb belátásra. Ezt intelligens kommunikációval lehet elérni, nem fizikai agresszióval.