Kötelező vasárnapi ebéd - normális dolognak tartjátok?

Szerintem nagyon szép dolog, főként a mai világban, ahol már kiveszett a családi kötelékeket összetartó hagyományok jelentős része, van, ahol még csak nem is egy időben, egy asztalnál étkeznek a szülők és a gyermekek..sajnos.

Sajnálom, hogy ez számodra teher, de megértem. Nem jó, ha csupán megfelelés vágyából, kényszerből cselekszik az ember. Próbáld meg megbeszélni vele, hogy tiszteletben tartod a szokásait,az elgondolásait, azonban ő is fogadja el szeretetből, hogy te sajnos nem érzed ennek a szükségét, legalábbis nem minden héten, mert a fiával önálló családot alkottok, és meglehet, hogy egy-egy hétvégét inkább a saját elképzeléseiteknek megfelelően töltenétek. Attól még természetesen nem szakítjátok meg velük a kapcsolatot és te szereted és tiszteled őt, de próbáljon ő is tekintettel lenni rád és elfogadni.

Sok szerencsét!

Az egyik exemnél volt hasonló.Minden vasárnap délelőtt elindultunk a kb. 30 km-re élő szüleihez, a tesójáék is jöttek. Ő az apjával beszélgetett az aktuális sporteseményekről, én húst paníroztam a női szakasszal, aztán maratoni ebéd 60 fogással. 4 éven keresztül, nem volt kivétel csak ha esetleg kirándulni voltunk.Sokat gondolkodtam rajta, hogyha esetleg összeházasodunk is ez lesz-e a vasárnapi program örök életemre? Nem csinálhatok vasárnap amit akarok?

Na végül az élet megoldotta mert szétmentünk. Most az anyósommal 2-3 hetente hétvégén találkozunk, telefonon beszélünk, de a lényeg hogy a találkozásoknak nincs kötelező jellege.

Na,ilyen baromságok miatt nem akarok soha családot.

Nekem ne ossza be senki az időmet.

Nagyon szép az összetartó család, a közös étkezések, de ha már kötelező jelleggel ott kell lenni és nem lehet egy hosszú hétvégét, egy kirándulást, vagy csak egy pizsamás lustálkodást se betervezni vasárnapra, akkor biztos hogy nem bírnám.

Ha van gyerek, akkor nekünk előfordult, hogy vasárnapra szülinapi meghívása volt, fellépés, vagy csak szombaton zuhogott és vasárnap mentünk volna el akárhová.

Ilyen utoljára kölökkoromban volt otthon :))

"ragaszkodik hozzá, hogy minden héten összegyűljön a nagycsalád nála egy közös ebédre"

Ha én egy ilyen famíliába csöppennék, hát nem is tudon mit csinálnék. Néha oké, de hogy minden héten?? Vagy azonnali balhék és elhidegülés, vagy sorban lelőnék mindenkit. Tudomásul kéne venni az öreglánynak, hogy nem 1890-ben egy mormon famíliban él. Az embereknek van szabadideje, igény, ötlete, kívánsága. Egy kierőltetett vasárnapi ebéd ilyen esetben gyakorlatilag megsemmisíti a vasárnapot, néhány órára csökkenit a hasznosítható szabadidőt.

Szóval ez számomra felodhatalan ellentét lenne.

Ha kényszerből megy az nem normális. mi is, és a 3 testvérem is otthon vagyunk minden vasárnap, de mi szivesen gyűlünk össze és töltjük együtt a napot.

Ezt a pároddal kell megbeszélned! mindenképpen mond el neki, hogy ez neked túl sok. De lehet hogy ő szeretetből megy haza, nem pedig mert kötelező.

Csak azt a véleményem, hogy ezt a pároddal kellene megbeszélned.

Én még csak lány vagyok,de nálunk is volt hasonló,ameddig nagyanyám végképp be nem látta,hogy ezt hetente nem bírja,hiszen öregszik.Akkor összegyűlt az anyai család,mi-anya,apa,én,unokatestvér,nagybácsi,nagynéni-,nagyfaterékat nem beleszámítva.Fú,de nem szerettem hallgatni a nagyszüleim panaszkodását és ész osztását,emellett otthon is ment a lelki terror,szóval hiányzott,mint egy aranyér.

A helyében(nem tudom,tegeződhetünk-e) megmondanám az anyósnak,hogy szereti őt és szívesen jár hozzá,de hetente ez sok,hiszen Önnek is már talán van családja és a mai világban örül az ember,ha azzal tud időt tölteni,nem,hogy még a tágabb családi körrel.

21/L