Kötelező vasárnapi ebéd - normális dolognak tartjátok?

Az apai nagyszülőkhöz mi is minden vasárnap mentünk ebédelni és gyerekként utáltam, mert a leckét és a tanulnivalót emiatt péntek, szombaton kellett letudni, mert a vasárnap szinte teljesen elment az ebédre, mert délelőtt elindultunk, segítettünk befejezni az ebédfőzést, utána ebédeltünk, de még van egy kis süti, meg pihenjünk és ha már pihenünk ezt meg azt meg kellene apunak csinálnia a házkörül, mert a nagyszüleim már idősek (50-es korosztály voltak akkoriban) és nem bírják. Szóval a vasárnapi ebéd olyan 10-től este 6-ig tartott. Anyukám is utálta, de apu miatt ment, mert ő meg majomszeretettel csüngött nagyanyámon valami oknál fogva, pedig nagyanyám csak a másik fiát szerette igazán, aki meg le se szarta kb. De hát ez ilyen. Aztán amikor én 14-15 éves lettem, akkor sikerült elérni, hogy nekünk gyerekeknek nem volt muszáj menni ha nem akartunk, így anyu is kihagyhatta. Az első pár alkalomból vita volt, aztán ránk hagyták. De emiatt kb sose mozdultunk ki családostul sehova, ami fél napnál tovább tartott és nem fért bele a szombatba, mert menni kell mamáékhoz ebédre.

Így ilyen szempontból azt mondom igazad is van meg nem is kedves kérdező. Igen, ti egy új család vagytok és nem anyós gyerekei, viszont nincs abban semmi különös, hogy tartják a kapcsolatot. Ha nem lenne a kötelező minden hétvégén az ebéd, hanem lehetne azt mondani, hogy most otthon maradtok vagy mondjuk csak kéthetente, akkor teljesen reális elképzelésnek tűnik.

Ugyan házas még nem vagyok, de barátom naponta beszél a anyukájával, tesójával, haza viszont csak két-négy havonta megy, mert 200 km az 200 km. Nekem is kb olyan messze van a szülői ház csak másik irányban így én sem megyek sokkal gyakrabban haza, viszont nem is beszélek ilyen gyakorisággal az otthoniakkal. Nem azért, mert nem szeretem őket, vagy le akarok róluk válni, hanem mert mi ilyenek vagyunk. Hetente, kéthetente felhívjuk egymást csacsogunk 1-2 órát, néha facebookon is beszélgetünk és számunkra ennyi elég. Más családnak nem elég, ezt el kell fogadni, de nekik meg azt, hogy téged nem lehet olyasmire kötelezni amit nem szeretsz és nem is akarsz megtenni.

Nekem is az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a másik család - ez esetben a feleség szülei - is ezt igényelnék? Minden hétvégén másik családnál?

És mi lesz akkor, ha lerobban a kedves anyós/após? Majd akkor is megtartja, csak a család nőtagjai főzzék szét az agyukat?

Nem nem normális..

És én sem igénylem az anyámékkal való találkozást, pedig 15 km-re laknak, bőven elég 2 havonta, még sok is..

"A férjem nagy örömmel is jár rendszeresen, én azonban túlzásnak tartom"

Na, ez a kulcsmondat. A férjed örömmel megy minden vasárnap, hát hadd menjen. Ha te nem akarsz minden héten ott lógni, azt neked kell leboxolni anyósoddal. De úgy veszem ki a leírásból, neked nem lenne elég, ha csak te nem menbnél, azt akarod, hogy a férjed se menjen.

Most kicsit fordítsuk meg a dolgot: Kérdező, te anyaként, ha mejd felnőnek a gyerekeid és saját családjuk lesz, szívesen látnád őket minden vasárnap ebédre? Gondolom igen. És mit szólnál, ha valamelyik gyereked csak azért nem menne, mert a házastársának ez a szokás nem tetszik? Ebbe tessék kicsit belegondolni.

"Én túlzásnak tartom ezt a minden vasárnapi kötelező megjelenést, hiszen ezek szerint ők maguknak programot sem szervezhetnek, mert jaj, anyucihoz kell menni."

De a férj szívesen megy, hát miért ne mehetne, ha ehhez van kedve? Komolyan úgy csináltok, mintha kur.v.ázni vagy kocsmázni járna szerencsétlen.

a feleségnek is vannak szülei,

ezekről a szülőkről közölte a kérdező, hogy elég negyedévente belőlük, mert neki már új családja van...