Kötelező vasárnapi ebéd - normális dolognak tartjátok?

Mindkettőjük hozzáállását túlzásnak tartom.

A minden vasárnap ott ebédelni akaró férjét, de a feleséget is, aki negyedévente látogatja a maga szüleit (hacsak nem laknak nagyon messze).

Ami szerintem normális: szülők névnapjához, születésnapjához kötődően, karácsony és húsvét valamelyik napján ott ebédelni, és ezenfelül még kb. havonta-kéthavonta egyszer.

Ugyanakkor a legjobb ellenszer az volna, ha a feleség is visszahívná időnként a szülőket (saját szüleit is, párjáét is).

32.

Ne értetlenkedj!

Elmennek vasárnap anyóshoz és ott közli, hogy jövő vasárnap ő szeretné vendégül látni anyósát, apósát. Mit nem lehet ezen érteni????????

Azt, hogy örül, ha nem kell mennie, nem még ő is hívja őket!

Az ilyen piócákat az ember a háza közepére nem kívánja!

Mert ami sok, az sok, és pont ezzel fogják tönkretenni a szülők a jó kapcsolatot.

Szerintem azt kellene kipróbálniuk végre, milyen 2-3 hétvégét csakis kettesben eltölteni.

Megértelek, azzal nincs baj, hogy néha el kell menni, de hetente és kötelezően már annál inkább.

Sértődés-puffogás ide vagy oda, én bizony nem mennék - persze, megmondanám, miért nem.

Heti öt napot dolgozok, nehogy már vasárnap is megmondják, mit KELL csinálnom... felejtős. Meg amúgy is, alapból utálom a kötelező dolgokat, meg jópofizást.

Barátomékhoz havi egyszer utazunk le, de akadt, mikor minden második héten mentünk. A harmadik alkalom után mondtam, hogy én, nem.

Vártak, meg szeretik, hogy megyek, de az, hogy minden második hétvégémet ezzel töltsem (szombat délelőtt megyünk, vasárnap este jövünk), mikor lenne jobb dolgom is (a barátnőimmel találkozni, vagy csak pihenni, végre), hát, köszönöm, de nem.

Persze megbántódtak kicsit, ám fikarcnyit sem érdekelt, aztán elmagyaráztam. Felfogták, azóta nem kötelező mennem - és néha bizony itthon maradok.

Amúgy a családommal én sem igazán találkozok, nem is szeretek ott lenni, feszengek, az elmúlt évek (mikor hagytak majdnem meghalni a struccpolitikájuk miatt) eléggé mélyen élnek bennem, hogy ne akarjam látni őket.

A kérdezőnek pont az a baja hogy neki is menni kell. A párja menjen ha akar, de miért kell vinnie a párját?

Az enyém is ilyen vagyis hála égnek anyós 160 kmre lakik innen de mindig szeretné ha mennénk, a párom meg menne ha lehetne, szerencsére vannak anyagi korlátok azért ilyen távolságnál.

Az utolsó vitaféleség az volt, hogy anyós azt akarta hogy menjünk karácsonykor, de közben a párja egyik gyereke negyedmagával már ott volt és én mondtam, hogy abba a kis lakásban nem fogok menni úgy hogy ott van anyós, após, após lánya, annak 2 gyereke, pasija, a sógornőm, párom, a kislányunk és én. Bocsi, nem, nem érdekel kinek mi tetszik, ráadásul 6 hónapos terhesen nem fogok kocsikázni 320 km-t egy nap alatt. Úgy hogy hazafelé nekem kell vezetni mert após úgyis leguríttat a párommal 1-2 felest.

Volt szájhuzogatás, de nem mentünk.

Én mondtam a páromnak hogy menjen Ő a tesójával, mi az akadálya én nem megyek és a lányunk sem, mert tudom, hogy fog inni én meg nem engedem így a gyereket. Nekik az anyjuk, menjenek, nekem nem az anyukám, én akkor a sajátommal töltöm, a karácsonyt, Ő menjen az övéhez.

Csak zárójelesen: az én anyukám közvetlen szomszédom, de nincs kötelező ebéd, nem járkál át.... jó ha heti 1 órát összesen itt van. Ő tiszteletben tartja hogy az én szűk családom a párom és a kislányom, és a születendő baba.

A kérdezőtől nem érthető miért hanyagolja a szüleit, szerintem havonta 1-1 ebéd mindkét családdal még elfogadható kompromisszum lenne.

Ha anyósom itt lakna a közelben akkor a havi 1 alkalommal kiegyeznék úgy hogy az én anyukám és ők is. A párom szakács, csodajó ebédeket szoktunk rittyenteni :)