35 vagyok, a párom 50. 20 hetes kismama vagyok a.közös babánkkal. Ez tényleg ennyire gáz?

Sztem ez egy kva nagy fa..ság...már bocsánat..Szarj le mindenkit én ugyan ezt tenném,féltékenyek mint a mai világban az emberek 95 százaléka, ugyanis rengetegen szenvednek a kapcsolatukban,nem találnak maguknak senkit,átverik egymást az emberek nagyon nehéz normális párt találni a mai világban. Nekem is volt hasonlóan idős párom /exem/ bármikor szültem volna neki ha esetleg "bepottyan" /akkor még nagyon fiatal voltam nem akartam még/ ellenben a fiatalokkal akikkel ugyan ez volt az érzésem és meglátásom mint neked kérdező.Mindig az a legfontosabb,hogy te boldog légy!Ez egy felszínes világ...Ha szeretitek egymást akkor a babának a legjobb élete lesz és boldog,jókedélyű kisbaba lesz.Ha a magán életben rendben minden,a többi külsős "probléma" majd megoldódik úgyis.Szval az én véleményem hogy:

Élj Boldogan a kis családoddal!!!! Hagyd a fenébe az irigykedőket úgy cselekedj ahogy neked jó akkor vagy boldog ne más akaratát,óhaját teljesítsd!!! Boldog babavárást kívánok!! :) Ja és 33 éves vagyok még mindig nincs gyerekem,/sz.r kapcsolatokba nem voltam hajlandó bevállalni/ a jelenlegi párommal akivel végre rátaláltunk egymásra,2 éve nem sikerül egyéb egészségügyi okok miatt a baba, talán egyszer eljön a mi időnk is és lehet leszek 35 éves szval akkor "öregen" szülök, ez lesz és kész. :)

Kérdező, nálam az a nem tiszta, hogy ha tényleg ennyire oké minden és boldogok vagytok, miért idegesít a beszólás? Én röhögnék egyet ezen, ha annyira letojnám és elengedném, de nálad valamiért csak motoszkál. Mások véleményét nem tudod megváltoztatni, a lényeg, hogy nektek ez így jó. Akkor nem értem a problémát? :D

Viszont két végletet leírtál. Minden férfit nem ismersz a földön, hidd el. Kár általánosítani, te benne találtad meg azt a valamit, ennyi, ettől nem más férfi a sz.r.:D

Én nem tudnék, én szeretnék a férjemmel megöregedni, ha van rá mód, lehet az élet máshogy adja majd. 15 éve vagyunk együtt eddig, lekopogom, most jön a második lányunk egy hónap múlva. Egyébként nálunk apa 52 lesz most és mindjárt kétszeres nagypapa. Engem frusztrálna, hogy apám lehetne a férjem akkor. DE ez én vagyok, te meg te. Ha ekkora a rózsaszín mámor, akkor nem írnál ki kérdést.

Én a "gyerek" oldalát képviselem.

Anyámék 2 gyereket akartak. Szült is 20-22 évesen. Apa ekkor 28-30éves volt.

Boldog családként éltek.

Míg nem anyám korházba került 41évesen. Egy daganatot találtak a hasába. A 2.vizsgálatnál derült ki, hogy az a daganat én vagyok.

Így lett anyám 42évesen, apám pár nappal az 50.szülinapja után újra szülő.

Hogy a tesóimmal milyen volt a viszony, mar ha lehet viszonynak nevezni, azt hagyjuk.

Apám az epítőiparban dolgozott, nem mint fizikai munkás, kőműves, hanem mint főnök. Ő hordta vitte az embereket, szerezte az anyagot, kezelte a pénzügyet. Csak akkor dolgozott, ha nagyon kellett.

Anyám itthon csinálta a vállalkozását már akkor is.

Jól éltünk.

Apám egy pörgős, fitt ember volt. Életvidám, családcentrikus. Anyam pedig egy igen csinos asszony.

Sok enlékem van erről az időről.

Bekerültem iskolába. Na ott kezdődött a kor kiütközése.

Egy családi napra elsőbe apa jött el velem. Már a tanítónéni is úgy köszönt, hogy szia "Pistike", a nagypapáddal jöttél? Onnan évekig azzal cikiztek, hogy apám a papám.

10éves voltam, mikor apám egyik napról a másikra elkezdett leépülni. 60volt. Először egy strok. Felépült belőle. Majd kapott egy tüdőembóliát. Az sem vitte el tőlünk hál isten. De 5 év alatt vagy 20évet öregedett. Anyám meg vele. A szép csinos asszonyból lett egy megtört, magára nem adó nő.

Mikor a suliba rendezvény volt, vagy el sem jöttek velem, mert apám szarul volt, vagy ha el is jöttek, mindenki megbámulta őket.

16éves lettem, apámnál demenciát állapítottak meg. 66éves volt. Fél év után nem ismert meg. Csodálatos volt így befejezni az iskolát. Suli után rohanhattam haza gondozni, hogy anyám tudja csinalni a munkáját, legyen miből ennünk.

(Tesóim le se szartak minket).

2év alatt, a 18.szülinapom elött 2 héttel temettük apámat.

Anyámat is nem sok kellett. Majdnem belehalt a gyászba.

Szóval itt vagyok 31 éves, mert azért annyira nem régi a történet. És gyakorlatilag apámat már 13éve eltemettem, anyámat "csak" 10.

A korokbeliek 80%ának él még mind a 2 szülője.

"féltékenyek mint a mai világban az emberek 95 százaléka"

Annyira sz*r szöveg ez a féltékenykedős duma. Ne már, egy 50 éves pasiról van szó, ki lenne irigy erre? Mert ha valami 30 éves tehetős Brad Pittről lenne szó, oké, elhiszem, hogy sokan sueretnének ilyen párt, de egy 50 éves nagypapàt apukának, nem hiszem, hogy erre bárki irigy.

28#

Még annyi, hogy nekem 4 éves koromig volt apukám, mert fiatalon meghalt. Az életem miatt is látom másképp ezt az egészet. Semmi garancia, hogy a fiatalabb tovább él.