A feleségem évek ótahalogatja a gyerekvállalást, én pedig már nagyon szeretnék apa lenni. Lehet nem is akar tőlem gyereket. Lehet el kéne válnunk?
Harminc évesek vagyunk, tíz éve vagyunk együtt. Amikor összejöttünk, azt mondta, fiatalon akar gyereket. Ezzel szemben évek óta akárhányszor felhozom a gyerekvállalást, mindig talál egy indokot, ami miatt nem akar. Miután az indok megszűnik/megoldódik, kitalál mást, és így tovább. Kezdem azt hinni, hogy egyáltalán nem akar tőlem gyereket, hiszen ha tíz év után nem akar, ezután se fog akarni. Többször is leültem már vele beszélgetni a témával kapcsolatban, de mindig megsértődik, ha felhozom.
Én már nagyon szeretnék apa lenni. A legtöbb korombeli ismerősömnek van már gyereke, vagy legalább is úton van, pedig sokkal kevesebb ideje vannak együtt a párjukkal, mint mi. Úgy érzem, hogy lemaradok, kimaradok a családalapításból, apaságból.
Egyre többször gondolok arra, hogy ha ennyire nem egyeznek a vágyaink, céljaink, akkor el kéne válnunk. A gyerekvállalás sajnos olyan dolog, amiben nem lehet kompromisszumot kötni, ha akar az ember gyereket, ha nem. Most még talán tudnék találni valakit, akivel családot alapíthatok.
Aki ismer, mind azt mondja, hogy jó szülő lennék.
Szerintetek is érdemes lenne megfontolni a válást?
válasza:#9 Oké, és ezt eddig a 10 évig nem tudta a nő? Csak mert azóta állítja ő is hogy gyereket akar.
A magad nevében beszélj, vannak jó apák is. Meg gondolom annyira rossz a te párod sem lehet, ha egy másodikat is szültél neki. De igazából lényegtelen. Tényleg sok nő megszívja a gyerekvállalást, de akkor ha ezek a kérdező feleségének a kétségei, beszélnie kéne róluk. Nem megsértődni a témán.
5-ös: Hát, szerintem ez nem ilyen egyszerű. Az én ismeretrségi körömben legalább is a harmincöt felüliek jó része házas, gyereke van, vagy párkapcsolatban él.
Kilences: Nem is akarom ráerőltetni akarata ellenére a dolgot. Ha Nem szeretne gyereket, hát legyen, de én igen, és ugye előttem is leírták, hogy nekem sincs végtelen időm.
válasza: válasza: válasza:De kérdező akkor te vállalnád ellenkező esetben a gyerekkel járó lemondásokat? Ha mondjuk emiatt nem akar a feleséged gyereket?
Csak kérdezem. Nem erőlteted rá, de te bevállalnád? 9-es válaszoló vagyok.
Mert ha a válaszod nem, nincs az a bolond nő a világon aki szülne neked, mivel magával cseszne ki csak.
válasza:16-os: Volt már hogy felhoztam, hogy én maradnék otthon a gyerekkel, haszeretné, azután is halogatta. Nagyszülői gyed is felmerült. azután is. Amit amúgy nem tartok jó ötletnek, mert egy nő sokkal jobban meg tudja adni azt, amire egy kicsi gyereknek szüksége van.
Mellesleg úgy csinálsz, mintha a gyerekvállalás elviselhetetlen érvágás lenne karrier szempontból. Csomó női ismerősöm van, aki somán munkába állt gyes után. Ha meg neked olyan szívás volt, minek vállaltál másodikat?
Ha még elválnék, akkor olyan nőt keresnék. Ami nem úgy tekint az anyaságra, mint te, hogy szívás, meg áldozatvállalás, hanem olyat, aki szeretne velem közösen gyereket, nem pedig "szülne nekem".
válasza:Az anyaság egy hatalmas áldozatvállalás akkor is ha a nő akar gyereket.De nem csak a nőnek az, a férfinak is.De ha ketten csinálják közösen,nem egymásra tolva,akkor szuper dolog az "áldozat" ellenére is.
Értem ezalatt,hogy pl apuka akkor is el tudja vinni normálisan a gyereket pl oviba, ha anyuka nem készíti ki előre egy hétre a ruhát/mindent,vagy egy készülődésnél nem csak áll és sürget meg beszólogat, hanem tevékenyen részt vesz a mindennapokban.Tud beadni gyógyszert,tudja hol tartjuk a zoknit,képes mesét olvasni/legózni,meg tudja fogni a seprűt vagy a fakanalat,és tud anyáról IS gondoskodni ha az beteg.
A gyerek nem egy hótcuki családi kiegészítő,hanem egy kétemberes kőkemény munka, és ha mindkét fél odateszi magát,akkor szuperjó dolog.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!