Akinek fia van: amikor megtudtad, hogy kisfiad lesz, nem féltél, hogy esetleg nehezebb lesz-e vele, mint egy kislánnyal?

Nem. Igazából örültem azért, mert nem fogok elcseszett nőmintát meg genetikát adni a lányomnak.

Sosem tudtam mit kezdeni a nőiességemmel, mert anyám is esetlenül mozgott ebben. Ő maga meglehetősen igénytelen volt (meg most is az), magát és engem is borzalmas ruhákba öltöztetett, ahogy őt az anyja. Rövid hajat vágatott, hogy soha ne kelljen foglalkozni a hajammal, semmi anya-lánya dolog. Kb. pupertásig olyan voltam, mint egy fiú.

Plusz elég nagydarab fajták vagyunk nőbe (dédmamáig visszamenőleg biztosan), erős csontozat, nagy, férfias méretű tenyér, mély hang, erős testszőrzet. Semmi lágyság. Szóval legalább nem lesz lányom, aki szenvedhet emiatt.

Dehogynem.

Az első gyerekem lany, a második fiú

Nem tudtam milyen lesz, hogy lesz egy fiam.

De felesleges volt félnem.

Dehogynem. Főleg, mert egyedül vállaltam. Azt gondolom, nem csak nekem lesz nehezebb így, hanem neki is, hogy csak én vagyok neki🤣

Minden jel arra mutatott, hogy lány, de megtréfált. Viszont nagyon akart jönni, szóval remélem, ő tudja, mit csinál😁

Tényleg butaság, nem a nemétől függ a természete.

Lányom és fiam is van, most tinik, visszatekintve a fiammal mindig is konnyebb volt, sokkal jobb a természete, konnyebben alkalmazkodik, a lányom lustább, sokszor durcás /nem csak most tiniként/ és sokkal rosszabbul tanul, mint a fiam.

Inkább azt mondanám, hogy a második gyerekkel konnyebb, mint az elsovel, mert már van tapasztalatod, de ez se mindig igaz.