Fél éves múlt a baba, de annyira idegesít a férjem, mint mást a terhesség alatt. Mit tegyek?

Nem hiszem, hogy te vagy az egyetlen, aki irigyli, hogy a férjének több a szabadsága ;). Pedig kettőnk közül én vagyok a kevésbé eljárkálós. Az a gond, hogy távolról nem lehet megmondani, hogy mi az a helyzet és szint, aminél magától és idővel rendeződnek a dolgok és mi az, amikor ha nem beszéltek és dolgoztok rajta, ráálltok egy olyan útra, aminek az elhidegülés lesz a vége.

23-as válaszában kicsit én is magamra ismertem. Hiába lenne elvileg egyenrangú szülő a férj, vannak olyan helyzetek és időszakok, amikor csak anya a jó (vagy jobb), na meg a szoptatás miatt is könnyen kialakulhat egy olyan helyzet, hogy á, anyának úgyis otthon kell lennie. És akkor ott vagyunk, hogy elvileg megoldható lenne, hogy az anya is kimozduljon, de annyi macerával jár vagy annyira aggódik, hogy sír a kicsi, hogy legtöbbször inkább nem is megy. A férjben meg ez úgy csapódik le, hogy nem is akar. Az anyában meg csak gyűlik... aztán egyszer kirobban, a férj meg nem érti az okát. Engem mondjuk vigasztal, hogy idővel el szokott múlni az ilyen szintű anyásság, utána - jó esetben - az apukával is jól elvan. Kell is a vigasz, a kisebbik most tart az első szeparációs szorongásos időszakánál :S.

Na, a 25-ös választ kellett volna írnod a kérdésedben. Teljesen világos, mi a probléma.

Nos, először is nyugodj meg, mert egyáltalán nem vagy egyedül ezzel az érzéseiddel.

Nem a férjedre haragszol, hanem arra a megváltozhatatlan tényre, hogy miért az anya élete fordul fel fenekestül, ha gyereke születik. Ez a nőiségben való csalódás, harag máskor is előfordult már?

És sürgősen kezdd el ignorálni a rokonok, szomszédok beszólásait. Tudom, baromi nehéz, nekem is évekbe telt, de hidd csak el, hogy a vélemény olyan valami, mint s*gglyuk, mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé.

Viszont az anyaság szerepének elfogadása már jóval keményebb dió. Még az is előfordulhat, hogy egyedül ez nem is fog menni, csak szakember segítségével. Nekem is pont ilyen érzéseim voltak, az áttörést az hozta, amikor tudatosult bennem, hogy egy élet létrehozására csak a női test képes. Utána egy újszülött életbentartására is csak egy nő/anya képes.

Hidd el, minden rendben lesz!

Persze, hogy neked sokkal több dologról le kell mondanod a gyerek miatt. Szomorú, de valahol erről is szól az anyává válás. Mások lesznek a prioritások… Főként a gyerek(ek) jólléte körül forog minden.

Aki szerencsés, mint pl. te is annak segít a férje, nem egyedül kell MINDENBEN helytállni.