Néha azt érzem, nem vagyok alkalmas anyának?

"De tipikus, én csak sz*ptam eddig az életben, miért lenne a gyereknevelés könnyű?!"

Na ez az a mondat, ami pszichológusért kiált. Jelentkezz be pszichológushoz MOST! Nem holnap, nem egy óra múlva, hanem most. Most az se baj, ha üvölt a gyerek, keress szakembert, mert ennek könnyen lehet tragédia a vége. Most ne azon agyalj, hogy hová fogod tenni a gyereket, amíg terápián vagy. Hidd el, meg fogod oldani, de most szerezz egy időpontot.

Nem fogsz azonnalra időpontot kapni, hónapokat kell várnod. Fogadd el a felajánlott időpontot, a többit majd megoldod ha ott tartasz. Amíg eljutsz szakemberhez, addig tűzoltásnak fel lehet hívni ingyenes lelkisegély vonalakat ha nagyon kiborulsz.

Akkor lesz jobb, ha te saját magadat rendbe szedted.

12-es miért kell ezt túldrámázni? Ugyan milyen tragédia lenne?

Neked vagy nincs gyereked vagy nem sírós babád volt.

Nincs azzal semmi gond amit a kérdező érez, ezen az anyák 90%-a keresztülmegy.

#13 De képzeld, van 2 gyerekem.

És nem én drámázom túl, hanem te bagatellizálod el a szülés utáni depresszió tüneteit.

Alkalmatlan vagyok, megőrülök, én mindennel csak szívok, bezzegmásoknak. Ezek mind TIPIKUS gondolatok egy postpartum depressziós embertől. Keresztülmentem rajta, pontosan tudom miről beszélek.

Hidd el senkinek nem működik "szuperül" a gyereke, baba, sír. Sokszor látszólag ok nélkül. Nyilván valamelyik többet sír, a másik kevesebbet, de alapvetően mi nem kezeljük ezt az időszakot egyformán. Ha szoktál itt olvasgatni, akkor tök szépen kirajzolódik, hogy valakinek igenis cukormáz az újszülött kor, majd a dackorszak csapja arcon, másnak a babázás nem fekszik, de mondjuk a dacolást csípőből kezeli. Én utóbbi vagyok. Ettől függetlenül lett második gyerekünk és mondjuk az első 4 hónap vele is nagyon nagyon kemény volt, de nála már legalább tudtam nem végletekben gondolkozni. Vagyis tudtam, hogy elfog múlni.

Neked is azt tudom javasolni, hogy ne hagyd magad a végletekig belelovallni, hogy kész, ez ilyen lesz az idők végezetéig... mert nem. Nagyon nagyon gyorsan el fog telni ez az időszak, akkor is, ha most még nem úgy tűnik. Természetes folyamaton mész át, el kell gyászolni a régi életet, belerázódni az anya szerepbe, de egy biztos. A gyereknevelésben nagyon korán elkezdődik a leválás időszaka. Te még 0-24 rendelkezésre kell, hogy állj. Ahogy nő, ahogy kinyílik, ez egyre kevesebb idő lesz.

Uh, dettó, még a korunk is hasonló, én 36 évesen estem teherbe, és 37 amikor megszületett... most lesz lassan 3 hónapos. Az első időszak, te jó ég. Olyan rosszul éreztem magam, mert egy csomószor az kavargott a fejemben, hogy miért kellett ez nekem, nem vagyok anya típus, ha eddig vártam, jel kellett hogy legyen, ne vállaljak gyereket... Ott volt egy fura, tátogó kis idegen, sőt szinte alien a családban, és nekem gondoskodnom kellett róla, miközben nem éreztem a kötődést amit kellett volna, nem dobogott a szívem a testemen kívül onnantól, hogy megláttam. Rengeteget sírtam, ha nem segített volna annyit a férjem, biztos megőrülök. Még azt is átvállalta, hogy éjszaka felkel hozzá - szerencsére csak egyszer ébredt kezdettől, az is hajnalban. De mindenki jött a tanácsokkal, és egyik se működött, olyannyira, hogy már azt képzeltem, a baba se szeret itt lenni, mert érzi hogy pocsék anya vagyok. Pl hiába próbáltam mellkasra fektetni, bőgött és vergődött. Az esték órákon ár tartó járkálásból és ringatásból álltak, mire sikerült lefektetni, utána meg párszor visszaaltatni.

Aztán egyszer csak eltűnt a fura kis alien, és átvette a helyét a lányunk, akit ma is ismerek, akimosolyog, és értelmesa tekintete, és tudom hogy na most tuti álmos, most éhes, most csak unatkozik... És egyszerre sokkal könnyebb lett. Még most se álom, de tarts ki, a legrosszabb szakasz nekem pont ennyi idősen kezdett múlni. A legjobb tanács amit kaptam, az volt hogy ne tartsuk fent sokáig, ha egy órát ébren volt, és nyafog, nyugodtan lehet altatni. És végre úgy néz ki, bejön, most már mellkason is. Hordozókendő, fehér zaj szintén csodákat tett, és következetes esti rutin, akkor is ha a nap káosz volt.

Adamo hintatok van esetleg? Nekunk az valami megvaltas volt, nagyon sokat segitett.

Illetve az elejen nagyon nem szerette a babakocsit, de kb 6 hetes koratol megszokta. Na az is minosegi valtozas volt, mert onnantol kezdve nyugodtan ki tudtam vegre menni. Hordoztam is, de nehez szulesem volt, szar allapotban voltam, sehogy nem volt kenyelmes az elso 4 honapban.

De esetleg meg azt is megprobalhatod.

De, az vagy. Először is mert azt mondod egy 4 hetesre, hogy üvölt. Nem üvölt, sír, mert a külvilágtól semmi érdemi reagálás nem történik, mert a saját szülei sem képesek megnyugtatni.

Másodszor érdekes, mindig azok kinlodnak az anyai ösztön hiányával akik jajj de várták sokáig próbálkoztak.