Néha azt érzem, nem vagyok alkalmas anyának?
4 hete született meg a babám, terveztük, nehezen jött, nagyon akartuk. De mióta itt van velünk, azóta mint az időjárás olyan ez a kisbaba. Vannak napok mikor eszik, alszik, aztán másnap egész nap csak üvölt. Egyik nap bármikor meg tudom nyugtatni, másik nap, csak üvölt és semmire nem reagál. Hullák vagyunk már a férjemmel együtt, mert az éjjelek katasztrófálisak. Próbálok higgadt maradni mikor üvölt és nem tudom ,mi a baja, de baromira nehéz mert eléggé pànikolós vagyok.
Néha olyan érzéseim vannak bezárva a 4 fal közé, hogy jó lenne a régi életem visszakapni, mikor bármit csinálhattam, szabad voltam. Persze bűntudatom van ilyenkor, de tényleg érzek ilyeneket. Más volt így? Lesz egyszer könnyebb? Vagy tényleg én vagyok sz*r anya? Teljesen lelkibeteg vagyok ezek miatt a gondolataim miatt, mert hát tényleg nagyon nehezen fogant a baba és most örülni kéne, mégis kifutnék a világból sokszor.
Ezért nem vagy szar anya. Az összeszokás baromi nehéz feladat, a gyermekágy kimerítő időszak.
A gyerekek sajnos nagyobb korban is hol ilyenek hol olyanok. Vannak nagyon nehéz periódusok, és mindenkinek más nehéz.
Próbálj meg a jó napokbol töltődnek, és akkor örömöt lelni. A rosszabb napokon meg túlélésre játszani. De hidd el lesz ez még jobb is. :)
Legalább a tiéd néha nyugodt, nálunk az első csak ordított, éjjel-nappal.
Lehet, hogy majd elhagyja ezt, vagy felváltja valami más ugyanilyen szr dolog, mint nálunk...
Kisfiam az első 2-3 hónapban 3 óránként evett tápszert, evés után 1,5 órát ordított, mint akit nyúznak, majd nagy nehezen elaludt, és 30-60 perc múlva kezdődött az egész újból.
Este 8 és éjfél között aludni sem aludt, csak sírt. Volt, hogy a férjemre hagytam, beültem a zuhanytálcába, folyattam a vizet, és csak bőgtem. Utáltam, hogy nem tudok rajta segíteni, hogy bármit csinálok sír, hogy annyira fáradt vagyok, hogy a wcn ülve elalszom..
Nagyon brutális volt, vissza akartam kapni a gyerekmentes életem, és magamat okoltam, hogy minek akartam gyereket. (6 év után fogant természetes úton.)
Majd olyan 3-3,5 hónapos volt mikor átlendült a hasfájáson, én pedig a bezártság&egyedül vagyok szinte egésznap perióduson, és onnantól kezdve szinte napról-napra jobb lett a helyzet.
Január végén született, így volt olyan, hogy -10 fokban 50 centis hóban (külföldön élünk) babakocsiztunk, mert ott nyugodtabb volt, vagy éjszakánként 100 km-ert vezetett le a férjem, mert a kocsiban tudott aludni..
Aztán ugye betöltötte ezt a bűvös 3 hónapot, április vége-május eleje, jó idő, kicsit több mindent érzékelt a külvilágból, már tartotta ügyesen a fejét, hasalt stb. Akkortájt kezdte végig aludni az éjszakákat, néha-néha felkelt 1 alkalommal, de azt már nagyon jól viseltem.
A fogzás még most is tud kemény lenni, de már egyáltalán nem olyan gáz, mint az első hetek..
Most 13 hónapos a nagyfiú, este 8-9 között sikerül letenni aludni, reggel 9-10-ig alszik, mint a kisangyal.. Ennyire kipihent utoljára nagyjából csecsemő koromban voltam, mint most.
A délutáni alvása alatt pont össze tudok dobni egy gyors ebédet, berakni egy mosást, utána pedig még 30 perc - 1 óra énidőm is van. Aztán ha az apukája hazaér akkor ő játszik vele, én gyorsan rendet rakok, és este a fektetés után még van 1-2 óránk egymásra is.
Szóval ne aggódj, jobb lesz, csak légy türelmes, és ne ostorozd magad.
Nem vagy rossz anya.
Akkor tényleg van remény ha addig nem kattanok meg. Nem, nem szoptatok és újabban már ha a mellkasomra teszem ahol eddig elaludt, már ott is csak ordít.
Az idegeim pattanásig feszültek. Nincs türelmem hozzá és néha dühös vagyok hogy a barátnőm ugyanennyi idős kisfia szuperül működik csak az én lányom nem. De tipikus, én csak sz*ptam eddig az életben, miért lenne a gyereknevelés könnyű?!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!