7hetes kismama vagyok, és kb 0 érzelemmel. Kialakul előbb utóbb az a boldogság amit kellene éreznem?

Én sem érzem. Egy vetélés utan vagyok. Most vagyok 10 hetes. Kb.semmi tünetem nem volt, már végképp nincs. Volt viszont minden más bajom, meg ugye az előzmények...

Amikor épp nem attól rettegek, hogy elvetélek, akkor attól, hogy már nem is él. Főleg most, hogy semmi tünetem és utoljára 1 hete láttam, hallottam. Szoktam azért hozzá beszélni, (de csak fejben😁). Én nem félek, hogy nem fog jönni az az érzés, csak egyszerűen nem merem szeretni. Persze, még így is belepusztulnék, ha elveszíteném, akkor is, ha tudat alatt próbálok "távol maradni" érzelmileg.

#13! Jó, hát nekem is visszajött a szívhangom, amikor meghallottam az övét🤣 De nem azt éreztem, hogy juhú ez a gyerekem szívhangja, hanem, hogy juhú, még egy lépéssel közelebb a reményhez.

Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy "saját" vizsgálat lenne. Vele van minden rendben, de ezáltal veled. Mert ha vele lenne baj, az az én bajom. Szóval nem úgy érzem, mint a gyerekem, hanem mint a részem.

#12

Van akinek szülés után is még hetek/hónapok, mire a gyerekét érzi a világ közepének. Ez elég nagy részben hormonális, úgyhogy mindenkinél másképp csapódik le.

TSH-t nézess pluszba, ha nem kérik a vizsgálatokon és szülés után is (amúgy ezt sokaknak ajánlanám vagy kötelező vizsgálatként 2-3 hónappal szülés után, a depresszió/elhízás/libidó csökkenés majdnem mindig emiatt alakul ki és akár egy év is lehet, mire magától rendeződik - szerencsétlen esetben meg soha csak évek múlva veszik észre).

Ne izgulj. Mi szerettünk volna babát. Aztán mikor teherbe estem nekem is elmaradt ez a huu de nagy érzés. Igazából sokszor el is felejtettem volna, ha nem fájt volna mindenem.

Végül császárral született. Amikor megláttam őt és hallottam, onnantól viszont olyan erős érzés tört rám hogy az leírhatatlan.

Én megbántam ☝️

Nem kívánt terhességet tartottam meg (védekezés mellett), semmit nem éreztem és később a gyermek iránt sem nagyon. Régi történet, felneveltem becsülettel, kellemes viszonyban vagyunk.

Na de a kistesója sok évvel később tervezett baba volt, földöntúli boldogság volt a terhesség és a születése is, össze sem lehet hasonlítani!

Egyikük sem tehet róla, sőt én sem hogy így alakult, de mindig keserű a szám mikor valakinek azt tanácsolják; tartsa meg ha nem tervezte.

Életek mennek tönkre ha nem szívből vágyott a terhesség.