Milyen lehetőségei vannak a szülőnek, ha kiderült hogy a gyermeke súlyosan fogyatékos? Értelmi és mozgásos téren is? Vannak ilyen otthonok? Be is vesznek ilyen gyermeket?
Nővéremnek 2 egészséges gyermek után (ők 8 és 5 évesek) a legkisebbről kiderült, hogy valószînűleg komoly betegsége van. 2,5 éves de nagyon furcsán viselkedik, nem beszél, agresszív sokszor, és a járása is nagyon bizonytalan. Nekem ugyan még nincs gyerekem (nagy köztünk a korkülönbség) de azt tudom, hogy a nagyobbakhoz viszonyîtva mindent sokkal később tanult meg mint kellett volna-járni nagyon későn kezdett és azóta is sután, hogy úgy mondjam. 2-3 komoly genetikai problémár keresnek, de mindegyik elég súlyos hatású betegség. Ha mégsem igazolódik be, akkor is nagyon durván autista lesz szerintem/szerintünk.
A tesók tartja magát.. eddig egész jól birta meg mindig bízott a kicsiben, hogy behozza a lemaradást, de most amiker felvetődtek ezek a betegségek eléggé kikészült. Beszélgettünk róla, hogy mi lenne ha..mivel így is már teljesen kivannak, felvetődött az otthonba adás, de egyenlőre még nem szeretné körbejárni a kérdést. Nagyon közel állunk egymáshoz és szeretnék segíteni neki. Nagyon nehéz volt a kicsivel az elmúlt 1,5 év és ha beigazolódik szerintem szóba fog kerülni az otthon lehetősége. Aki tud róla hogy megy az ilyen, mesélne. Leírná a menetét? Meg hogy egyáltalán mennyi esély van bekerülni?
Bizonyos mértékig a pénz nem akadàly, van egy örökölt közös lakásunk, abból szerintem úgymond tudna “helyet venni neki”. De nem tudom hogy megy ez. És hogy hetvegen vagy mikor lehet látogatni, esetleg mennyi a havi költsége egy ilyen otthonnak, hány éves kortól lenetne jelentkezni.
Halmozottan sérült a kislányunk (6 éves nem beszél, segítséggel jár). Első orvosai szerint szobanövény lesz, semmilyen akaratlagos tevékenységre nem lesz képes. Vannak testverei is. Nehéz, de százszor nehezebb lenne, ha otthonba adnám. Ismerek ilyen intézményeket. Amíg csak erőm lesz, nem adom be, amilyen körülmények ott uralkodnak, nem embernek valók. Kislányunk ezer és egy dolgot megtanult. Nem beszél, de igenis kötődik. Amikor oviba "ott hagyom" kiabál, amikor érte megyek kiugrik a bőréből és sorolhatnám.
Ha 2,5 évesen sétál, akkor azért nem súlyos rett-es. Ismerek olyan rett szindrómas kislányt, aki ülni, kúszni se tud és soha nem is tudott.
Ne szólj ebbe bele. Ha akar, majd ő utána néz. Ne gyakorolj észrevétlenül se nyomást rá. Soha nem tudnék úgy nézni a testvéreimre, barátaimra, ha egyszer azzal állítanának be, hogy ők utána néztek hogyan lehet lemondani/otthonba adni a kislányunkat.
"akkor is nagyon durván autista lesz szerintem/szerintünk."
Autista nem lesz valakiből, hanem vagy az, vagy nem az.
Egyébként az én "szobanövény"-jóslattal ellátott gyermekem épp a másik szobában írja a háziját. Ennyit a szakemberekről.
Teljesen leírták 5, 7, 10, 13, 18, 22 hónaposan... Nem sokban javult az ítélet, amikor nagy nehezen megtanult járni. Akkoriban értelmi fogyatékosnak tartották.
Neurológusok, neuropszichológusok, gyógypedagógusok, konduktorok, gyógytornászok tömkelege figyelte a fejlődését és a két tucatnyi szakember közül egy kezemen meg tudom számolni (sőt annyi se kell), hogy hányan bíztattak.
Szerintem az nem baj, ha nálad megvan a tudás, hogy hol lehet a kislányt elhelyezni, ha a szülők úgy döntenek. De semmiképpen se mondd a tesódnak, hogy szerinted otthonban kéne elhelyezni, mert a másik kettő megsínyli. Ez bűntudatkeltés. Ha ők maguktól döntenek így, akkor támogasd őket ebben persze. Ha bennük merül fel, hogy lehetne-e jó helyet találni neki, akkor segít, ha te kész vagy az információval, hogy hol van az a jó hely. Engem nyomasztana a bizonytalanság, hogy nem tudom, milyen helyek vannak, amíg utána nem néztem.
Ha tényleg úgy van, hogy 2,5 évesen nem kötődik a szülőkhöz, azért az nem egy megkésett beszédfejlődéssel egy kategória.
34 vagyok. Igen. Uezt mondta az anyja. Sajnos akármit csinálnak semmi nem segít rajta. Előbb utóbb valamiben vagy valakiben kárt fog tenni. Mar most rajta kapták bolti lopáson pl. Egyszerűen nem tudja elfogadni a társadalmi normákat. A nem szó olaj a tűzre. Otthon tör-zúz. Én látom és tudom, hogy mindent megpróbáltak a szülei. Fejlesztések, speciális intézmények, mindenféle módszerek.. szart se értek. Most jön a serdülő kor, félő hogy olyat fog tenni amit nem lehet visszacsinálni. Aki nem élt ebben, nem lát ilyet közelről az nem tudja, hogy mennyire tönkre tudja ez tenni az egész családot. Szeretjük nyilván de ezen a szinten már nem tudnak/tudunk érte tenni. Előbb utóbb valakit megerőszakol, megöl stb. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy jobbra fordulna a dolog és a pszichiátrian is max másik gyógyszert adnak, leszarjak.
Ha akarjak ha nem az lesz, hogy börtönbe fog kerülni mert nem fogja tudni megmenteni magától senki. (Már most simán volt hogy elszökött.. pedig szigorú felügyelet alatt van éppen a dolgai miatt.. pl gyújtogatás.. )
Én egyszerűen ezek tudatában nem tudom elítélni pl őket hogy beadnák.
36. Nem értek hozzá. Annyitt tudok amit az unokatesóm elmond.
A bekakilas, bepisiles simán azért van mert tetszik neki az, hogy másokat ezzel megbotránkoztat. Teljesen tudatában van annak hogy ez nem jó. Azt is erti, hogy másnak (ember, állat) fáj ha bántják de neki az tetszik. Egész kicsinek is csak pusztított, oviba is kb középső végén már teljesen elutasító volt. O azóta semmit se fejlődött, olyan mint egy dacos kisgyerek csak agresszívabb lett és erősebb.
38, ne borzold már a kedélyeket a kamuddal!
Ilyen szinten lévő gyereket nem engednek integrált iskolába. Szegregált intézménybe járó gyerek meg nem kószálhat egyedül, hogy alkalma legyen lopni.
Autizmust nem kezelnek gyógyszerrel, csak ha más, pl: adhd kalcsolódik hozzá..stb.
Ezer sebből vérzik a sztori.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!