Mért vannak ápolatlan anyukák?

Nyugi utolsó, nálunk is előfordult, h papucsba mentem be a kórházba a beteg gyerekkel, úgy, h a farmert a pizsialsómra kaptam fel.Nem sminkeltem, nem fésülködtem, ugyanis egy fulladozó gyerekkel aránylag kevés idő maradt arra, h csinosan nézzek ki.

Sőt a férjem is ment már el a munkahelyére, úgy, h a rövid pizsamanadrágja volt a farmer alatt, mert pár átüvöltött éjszaka után már nem ismerte fel biztonsággal a ruhadarabokat, és bevallom jót röhögtem mikor mesélte, és emmiatt nem látom kevésbé vonzónak őt :)

Nálunk is volt olyan extrém eset, hogy rohannunk kellett a kórházba a lányommal, mert bevérzett a dobürege, és gyakorlatilag lekvárfőzős ruhában csináltuk végig az egészet. De azt gondolom, a kérdés nem pontosan az ilyen helyzetekről szól.

Többen leírták már, hogy az ápolatlanság nem egyenlő az igénytelenséggel. Én is azt gondolom, hogy gyereksétáltatáshoz inkább praktikusan kell felöltözni és nem divatosan. És nem csak a mamának, hanem a gyereknek is. Ami zavar ebben az egészben az az, hogy fordítva is olvastam már ilyen kérdést. Ott meg a csinimamikat fikázták. Pedig az is az Ő dolguk, ha éppen totál kirittyentve mennek babakocsizni, max. nekik lesz kényelmetlen a homokozó szélén miniben.

Én rocker vagyok. Nálam alap a farmer, a póló, a bakancs, a bőrgatya, bőrdzseki, kendő. A sminkkészletem egy db szempillaspirálból áll, amit mindig higítanom kell, ha használni akarom, olyan ritkán veszem elő. Valószínűleg engem alapból igénytelennek tartana a kedves kérdező, pedig csak ragaszkodom a jól megszokott stílusomhoz, ami nem mellesleg kényelmes is. Egyetlen dolgon változtattam magamon az utóbbi időben, a hajamon. Megszabadultam a derékig érő fürtöktől, mert egyszerűen képtelen voltam rendben tartani. Hullott is, a gyerekek is tépték, elég volt belőle. Most Pumukli frizurám van, és nagyon szeretem.

És tudod mi az érdekes? 40 évesen, 5 gyerekkel, farmerosan, bőrgatyásan, rövid hajjal, smink nélkül is megkapom azt a tiszteletet embertársaimtól, amit mint ember megérdemlek. Mert nem mindenki a külső alapján ítél.

Ja és a férjem is elégedett velem. Soha nem próbált megváltoztatni, elfogad, szeret így, holott nála messzebb senki nincs ettől a stílustól. És bizony szeretett akkor is, amikor kialvatlan voltam, meg akkor is, amikor még nem kaptam vissza a terhesség előtti alakomat.

Egyrészt nyilván azt igen nagy butaság kijelenteni,és megalapozatlan állítás ,hogy ez nem pénz kérdés,mert az is lehet igen sok esetben.

Hogy ki miről beszélget a játszótéren,az megint magánügy.

Az viszont szent igaz,hogy a mártír anyukánál nincs rosszabb a Világon!

Vannak helyzetek,hónapok is akár amikor az ember lánya annak is örül 1-2 gyerek mellett,hogy két füle van es mègsem szatyor,de ennek az állapotnak akarattal meg kell határozni a végét-elsősorban saját magunk es utolsó sorban mások miatt.

Nem szabad kiégni,nem szabad lemondani magunkról,mert van az a pont amikor az egèsz a visszájára fordul és amikor keressük a bűnöst akkor jövünk rá,hogy senki nem hibás,csak mi,hogy így elvesztünk az anyaságban.

A gyerek soha nem fogja megköszönni,hogy nem szakitottunk magunkra időt,de neki a legrosszabb átok egy kiégett,mártír anya.

Nagymama,barátok,babysitter,Otthon Segítünk szolgálat-merjük es akarjuk igénybe venni valamelyiket ez mindenkinek csak a hasznára válik.

Másik ide vágó örök érvényű tanács: akkor menj vissza dolgozni,amikor legelőször hiányzik a munkahelyed.

Szerencsés,ha ez a gyerek 2 éves kora után jön el,ez tény de a család boldogsága az Anya boldogságának a függvénye elsősorban.

Ui:Kitartás!!!