Hogyan döntenétek?

"Az biztos, hogy szeretem őt és mellette akarok maradni"

Ezt MINDENKI így gondolja, aki később mégis szakít/elválik.

Egyszer beszéltem egy akkor 33 éves férfival, aki 19-20 évesen lett apa. Szintén volt (örökölt) ház, munkahely, a gyerek meg becsúszott. Azt mondta, ha újrakezdhetné, most vágna csak bele, 30 felett. Mert a sok munkába belef*szult, és nem volt fiatalkora, nem volt élete.

A statisztika azt mutatja és a saját tapasztalat is, hogy már az iskolakezdésénél nem lennétek együtt… Egy gyerek érkezése iszonyatosan megvisel egy kapcsolatot. Sosem lesz már semmi ugyanolyan. Romantikus gondolat megtartani, viszont a valóság arcul csap majd ha megtartjátok.

Egy ismerősöm van aki 12.-Ben esett teherbe, nagy volt a love. Már a kislány 2. szülinapján nem voltak együtt. Férjem 23, volt felesége 18 volt mikor megismerkedtek. Mindkettőjüknek 2. kapcsolat. 4 évre rá jött a gyerek majd még egy. A nagyobb 8 volt mikor váltak.

Van kivétel, persze… de nagyobb valószínűséggel nem ti lesztek azok, mint igen.

Ne tartsátok meg!

Biztos, hogy megtartanám. Felnőttek vagytok, vállaljátok a felelősséget!

Egy abortuszon átesett nőnek nem olyan könnyű teherbe esnie később, amikor már "ideális" lenne. Ha most nem is, de legkésőbb majd akkor bánni fogja, hogy nem tartotta meg.

Egyáltalán nem olyan egyszerű az abortusz és annak következményei, mint ahogy általában beállítják... Nem feltétlenül azért, mert később lehetnek gondok a teherbeeséssel, hanem a lelki része.

Ha a család is támogató, akkor én biztosan nem pusztítanám el, akkor sem, ha nem most terveztétek - nyilván. Ismerek párt, ahol érettségi előtt szült a lány, egyébként azóta is együtt vannak és két gyerekük is lett.

Felnőttek vagytok, vállaljátok a felelősséget.

Amit a 3. írt, az igaz, DE szerintem közel hasonló arányban válnak el azok is, akik később vállalnak gyereket...

(Vagy lehet, hogy 35 évesen már mondjuk azért nem válnak el, mert magába a párkapcsolatba fásultak bele, nincs energiájuk új párt keresni stb., de attól még lehet rossz a házasságuk. A lényeg, hogy arra sosincs garancia, hogy egy kapcsolat örökké tart, ezt minden gyerekvállalás előtt észben kellene tartania mindenkinek.)

Ha a barátnőd is hajlik rá, hogy megtartsátok, és anyagilag megengedhetitek magatoknak, akkor én nem vetetném el.

De én pl. megtartottam a babámat úgy is, hogy az apuka 10 hetesen otthagyott, igaz, hogy már 35 éves voltam :)

Neked pedig tudatosítani kell magadban, hogy ezért a kis életért ezzel a döntéssel felelősséget is vállalsz, nincs visszaút. Vele törődnöd kell akkor is, ha időközben mégis szétmentek a barátnőddel, akkor is találkoznod kell vele, ha fáj látni a csajt az új párjával, állnod kell a költségek rád eső részét akkor is, ha jobb helye is lenne szerinted a pénznek és hasonlók.