Mit gondolnátok, ha a férjetek ezt csinálná?

Én őszinte leszek, nem haragudnék.

Az anyáknak ösztönből jön minden. Nekünk adottságunk, hogy kitalaljuk az adott pillanatban mit kell tenni, mi lenne jó.

Viszont az apáknál rohadtul nem így van. Nekik egyáltalán nem jón zsigerből, mikor mit kell tenni, mi lenne a legjobb.

Nálatok férjed próbálkozott. De nem jött be. Tudta, hogy abban a pózban meg szokott nyugodni, így megpróbálta abba a pózba helyezni. Egy babánál elég az is, ha hizzáérsz ugy, hogy nem tetszik neki és már ordít is. Nem kell ahhoz megszorítani, erősen fogni.

Nem jött be, ennyi.

Negnyugtattátok? Meg. Akkor baj letudva.

Félreértés ne essék, nem dícsérném meg az fix. De nem is haragudnék rá.

Férjem is csinált hasonló, sőt ennél extrémebb dolhokat is a gyerekekkel

Az én férjem gyakran kiakadt a sírás miatt. Egyébként gondoskodó, de teljesen elborult és hasonlóakat csinál a mai napig. Nem oké. Én a helyedben odafigyelnék, nehogy megint előforduljon vagy ha mégis akkor tudj cselekedni.

Sajnos az én férjem ilyenkor nem elég hogy ideges, nem megfelelően reagál de oda sem adta a babát, mert mindenképp ő akarta megnyugtatni másként kudarcnak élte meg az apaságát ezért foggal körömmel ragaszkodott. Részvétem, nem tudok jobbat tanácsolni mint hogy figyeld és inkább ne hagyd vele egyedül. :(

Az én férjem pszichológushoz jár, de még mindig előfordulnak nem megfelelő reakciók a sírásra, ellenkezésre.