Az apukák hogyan reagáltak amikor kiderült 2 lányuk lesz?

Ilyen reakció után.. nagyon ki lennék akadva. A baráti köre az kb. kuka, a párodnak meg egy jó nagy fejmosás, hogy inkább örüljön, hogy egészséges.

Mellesleg semmiben sem több vagy jobb egyik nem sem.

Férjemnek már van egy lánya, és mi is kislányt szerettünk volna. Aztán kiderült, hogy kisfiú lesz. Mikor kimentünk az ultrahangról, csak nézett ki a fejéből, hogy.. Most mi lesz? Mit lehet játszani egy fiúval? Én is lesokkoltam, hogy nekem fiam??? Kislány korom óta lányt szerettem volna.. Na, ez tartott kb. addig, amíg kiértünk a rendelőből.

Elmentünk egy játékboltba megnézni, hogy mi most a “divat”.

Megláttuk a legókat, műanyag katonákat, vonatokat.. egymásra néztünk, elröhögtük magunkat, és egyszerre jöttek fel az emlékek, hogy kinek milyen “fiús” játékai voltak.. Egyből átálltunk agyilag a fiúra.

Azóta már 7 hónapos, és imádjuk, ezer lányért nem adnánk.

Gondolkozunk a következő babán is, de már annyira ráállt az agyunk a fiúra, hogy fiú neveket keresgélünk. :D

Nálunk pont fordítva volt. Van egy nagylányunk 10 èves. Meg voltunk győződve arról hogy babóca is kislány lesz. Az ultrahangra is úgy mentünk hogy már megvolt a kislány nèv. Aztán megmutatta hogy ő bizony fiú. Lefagytunk bent mi is mind a ketten. Aztán hazafele a kocsiban hogy megtörjük a csendet a párom megszólalt, hát akkor ebből nem barbizás lesz, hanem barkácsolás. Hosszú haja meg fiúkènt is lehet😁

Azóta megszületett, ès mostmár mindketten örülünk neki hogy lett egy csodás fiúnk is.

Nem tudom milyen baráti köre van a fèrfejdnek. Nálunk ilyet heccelèsből se mondanak.

Mindegy milyen nemű, csak egèszsèg legyen.

Ennyire durva a helyzet, hogy ez válóok lesz?

2023-ban ez azért már tényleg maradi felfogásnak számít.

Csak csatlakozni tudok a többiekhez.

Nálunk vegyespáros van, fiú a nagy, lány a kicsi. Az első terhességemnél teljesen mindegy volt a férjemnek, a másodiknál már azért drukkolt a kislányért, én meg inkább másodiknak is fiút szerettem volna :D De 2 perc alatt átállt az agyam amikor megtudtam hogy lány, és ugyanígy a férjemé is átállt volna 2 perc alatt, ha fiú lett volna...szerintem ennek így kéne működni. A férjed egy primitív barom (már bocs), ráadásul az Y kromoszómát csak ő "tudja" adni a fiúhoz, szóval ha mindenképp hibáztatni akar valakit, mert nem éri fel ésszel, hogy ez 50-50 (és mindig is annyi lesz), akkor hibáztassa saját magát.

Összepakolnám a cuccait és elküldeném 2 hétre az anyjához hogy ha helyre tette fejemben a dolgokat akkor jöjjön haza és kérjen bocsánatot. Amennyiben ez nem megy ne is jöjjön vissza.

Beteg ember a férjed, örüljön hogy egészséges gyereke lesz.

Nálunk 2 lány van, örülnénk ha a harmadik is az lenne, de ha esetleg fiú lesz a legnagyobb boldogsággal várnánk

#18

Az anyjához? Inkább az apjához... Elvégre az anyja nő, őket meg láthatóan nem veszi emberszámba. Kíméljük meg tőle az anyukáját.

Nekem a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy valaki egy ilyen veszteség után képes ilyen hisztit levágni ahelyett, hogy szimplán örülne, mint a majom a farkának, hogy van egy egészséges magzata.

Persze, természetes dolog a csalódás, a hiányérzet, főleg hogy az elvesztett magzat fiú volt, talán ilyenkor az ember jobban szeretné őt pótolni, de ez az undorító, gyerekes hiszti nagyon gáz. A környezete meg szánalmas. Szerintem pont attól kevésbé férfias, hogy képtelen felfogni, hogy kb. 50-50% az esély a lány és fiú gyerekre, és hogy képtelen a piszkálódó ismerőseit elküldeni melegebb éghajlatra. De ez kicsit a madarat tolláról, embert barátjáról tipikus esete...

Amúgy az én férjemnek mindegy volt, hogy fiú vagy lány. Mondta, hogy mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya. Felfogta, hogy nagyon kevés olyan dolog van, amit csak az egyik nemmel lehet megélni. Mert a legtöbb dolog sokkal inkább az alapszemélyiségen és a nevelésen múlik (pl. tudományok, művészetek iránti érdeklődés, hobbi, bújósság, érzelmesség, stb.), mint azon, hogy milyen nemiszervvel születik. Örült neki, amikor kiderült, hogy kislányunk lesz. Kicsit "elgyászolta" azokat a dolgokat, amikről úgy gondolta, hogy talán egy fiúgyerekkel nagyobb esélye lenne átélni (aztán rájött, hogy a feleségével is mennyi olyan dolgot csinál, ami hagyományosan nem túl nőies :D), meg kicsit megijedt a felelősségtől, hogy most olyan férfiképet kell mutatnia a lányának, hogy annak majd eszébe se jusson valami gyökérrel összejönnie, aztán meg már poénkodott, hogy milyen szépre lesznek majd festve a körmei pár év múlva, és Elza-jelmezt kell szereznie. Meg hogy milyen jó lesz megélni azt a bizonyos apa-lánya kapcsolatot :).

Ha lesz második (mert ez egyáltalán nem biztos), akkor most már inkább lányt szeretne, mert szerinte az egynemű testvérpároknak nagyobb esélye van jól kijönni egymással. Aztán majd persze kiderül, és egy fiúnak is nagyon örülne :D.

Szóval egyáltalán nem evidens, hogy egy férfi ne örülne egy első, második vagy akárhanyadik lánygyereknek. Csak ehhez kell, hogy ne egy hímsoviniszta barom legyen, aki csak sztereotípiákban képes gondolni, és azt hiszi, hogy az érdeklődés, az értelem, stb. csak azon múlik, milyen nemiszervvel és hormonháztartással születik egy gyerek.