Akik fiatalon anyák lettek! Nektek hogyan reagáltak a szülők mikor kiderült hogy terhesej vagytok?

Persze, tudja az ember. De a megfelelő védekezésre mindig figyeltem. Nagyon könnyen teherbe esek, így már kitapasztalva csak óvszerrel védekezünk. Az a legbiztonságosabb.

Spirál mellett is a második hónapban pozitív lett a teszt.

Első körön féltek, azt mondták kicsot fiatalok nagyszülőnek. De mivel nem velük laktam, férjem volt ezért nem nagyon szóltak swmmit.

20 évesen megszültem, imádják azóta. Anyámnak a szeme fénye. Gyakran viszik túrázni, kirándulni.

Elsőre a szülők nem szoktak örülni neki, van akik nagyon kiakadnak. DE idővel mindegyik megbékél, támogató, a kismamát segíti amibsn tudja.

Csak annyi a fontos szerintem, hogy ne féljünk elmondani nekik az ilyent. Bárhogy is döntenek a kismamák támogatás kell hozzá.

Szülő vagyok és viszonylag fiatalon szültem(22 évesen).

Nem örültek annak ellenére, hogy dolgoztam már, éltem külön és mindig jól tanultam, példásan viselkedtem. De még nem fejeztem be az egyetemet, illetve nem volt párkapcsolatom.

Szép voltam, fiatal voltam, nagy karriert akartak nekem és gazdag férjet..

Nem reagáltak jól, anyám valamennyire megbékélt a helyzettel, de leginkább az aggasztotta hogy vállalja fel az ismerősei előtt a dolgot, de ciki lesz neki..

Most szülő vagyok, hamarosan tini lesz a lányom, a gondolattól is rosszul vagyok, mert problémás viselkedésű gyerek, akinek csak rengeteg támogatással sikerül jól teljesítenie a suliban/emberi kapcsolataiban. De tény, hogy ezzel azért szépen helyt áll, én viszont nem akarom egész életen át nevelni, és ugyan aktív nagyi szeretnék lenni, de ez kéthetente egy hétvégében merülne ki nálam, meg néha egy-két órás látogatásban és esetleg vigyázok a gyerekre, ha beteg a gyerek vagy a gyerekem.

Ha 6-7 év múlva terhes lenne, nevelhetném mindkettőt, és még arra is figyelnem kellene, hogy rendesen viselkedjen a gyerekével, ne tesó, hanem anya szerepben maradjon(még csak 10 éves a lányom). Kb halál lenne, de muszájból csinálnám, mert az én gyerekem/unokám, akiknek segítség kell.

Nálunk ugye ilyen nem állt fent, az más eset volt, anyámnak szimplán ciki volt és mást akart, ez pedig megint más lenne. Én a mostani helyzetemben a nehéz utat megjárt, nem megfelelően viselkedő gyerekemmel mindent megpróbálnék elkövetni, hogy rávegyem abortuszra.

Szerintem aki fiatalon terhes(16-20), az gondolja már végig, milyen volt az elmúlt 10 éve, hogy ment neki a beilleszkedés, a monotonitástűrés suliban, mennyiszer veszik össze a körülötte lévőkkel, iskolatársakkal, tanárokkal, hogy viselkedik a tekintélyszemélyekkel, mennyire bírja a hétköznapokat(ezek látszanak a jegyein), milyen a párkapcsolataiban, valahogy mindig kihasználják-e vagy se veled-se nélküled kapcsolatok jellemzik, esetleg túl félénk/bátortalan, vagy kirívóan szabados-e, esetleg olyan kis megnemértett voltál, hogy behálózott egy 5-10 évvel idősebb férfi aki szerint érettebb vagy a korodnál..vagy eleget tudtál-e tenni a suli támasztotta MINIMÁLIS elvárásoknak, vagy esetleg buktál még rossz iskolában is, és ezeket önállóan érte-e el, vagy minden támogatás mellett csak ennyire futotta.

Szóval ismerje fel, hogy "problémás gyerek volt-e", és ha igen, vetesse el a babát, mert 2-3-5 év alatt lehet, hogy jó véleménnyel lettél magadról és elérsz egy közepes szintet(szerinted) és nem a te hibád, hogy senki sem ért meg, de sokat nem tudtál változni, akkor is, ha úgy érzed. Ehhez kell jó 10 év.. nem akarhatod tönkrevágni a gyereket lelki problémákkal ÉS anyagi gondokkal egyszerre. Legalább egy stabil szülőre szüksége van a gyereknek, aki az elmúlt években is meg tudott felelni az élet támasztotta természetes elvárásoknak!

Szóval én ezt a szöveget fogom lenyomni a gyerekemnek, ha 16-17 évesen teherbe esik, de mivel problémás gyerek volt, tuti problémás kamasz lesz, és támadásnak fogja venni, hogy nem tartom elég jó anyának, mikor csak az ő érdekeit nézem elsősorban. Nem akarok maximumot, amit tőlem vártak, csak minimumot, hogy beszámítható anyja legyen, aki a hétköznapokkal legaláb 3-5 éve meg tud birkózni és nem érzi tehernek, illetve viszonylag stabilak az emberi kapcsolatai.. és nem rám lőcsöli a gyerekét, hogy anyja helyett anya legyek minden hétvégén és egy két hétköznapon is pár órára, mikor még a hörcsögöt sem eteti rendszeresen..

Na mindegy. Pont jókor jött a kérdés, mert épp ez foglalkoztatott, mi lesz velem, ha tini lesz belőle és rossz útra téved.

Minden fiatal terhes olvassa el az írásom, mielőtt megtartja a babát, és ne féljetek attól, hogy ciki vagy gyilkosság az abortusz, mert hát tényleg megviselő dolog, de évente 90ezret végeznek csak ebben az országban, a csodák palotájában budapesten meg reálisan láthatjátok a fejlődő embriót, amit kivesznek a 10. hét környékén. Szerintem sem jó döntés, de a jobb döntés, ha instabil, rosszul teljesítő, nehéz gyerek vagy/voltál.

Lődd be magad első körben teljesítésre, legfelül a gimik állnak, majd szakközepek, majd szakmunkásképzők, ezeken belül is milyen tanuló vagy. Tehát ha már szakmunkásba jársz, teljesíts közel kiválóan, mert szakmunkásban a 3as és egy két négyes nagyon ciki..

Majd mennyi konfliktusod van tanárokkal, szülőkkel, mint tekintélyszemélyekkel, úgy érzed-e hogy direkt rádszálltak és igazságtalanok, ezekre hogyan reagálsz, mennyire vagy durva, erőszakos, trágár, passzív, mennyi intőd van, mennyire szívesen venne át másik iskola, mennyi elvárásnak teszel eleget. Itt is egy közepes szintet kellene elérni, amibe nem fér bele a bukás, 2-3as magatartást, 3-4 intő, igazolatlanok..

Aztán vedd szemügyre az emberi kapcsolataidat, vannak-e barátaid, milyen a párkapcsolatod. Barát az, aki segít a bajban, ad kölcsön pénzt, nem vesz rá hülyeségre, elmegy oda ahova nincs kedve a kedvedért, számíthatsz rá a bajban. Párkapcsolatban hasonló korú-e a párod, ölitek-e egymást, hűség, hogyan beszéltek egymással, meg tudsz-e vele beszélni nehéz dolgokat, el tudod-e képzelni, hogy durva legyen veled, nyilvánosan megalázó helyzetbe hozott-e már. Nem baj, ha csak párhónapos kapcsolataid voltak, ha normálisan váltatok el, nem használnak ki sorozatosan és nem alázzátok egymást utólag. Ha nem hasonló korú(3-4 év max), és úgy problémamentes a kapcsolat, akkor nem látod, de mérgező kapcsolatban vagy, szóval az mindenképp bukó.

Most gondold át, ezek mióta állnak fent az életedben, 2-3 éve, az már jó, 5 az ideális!

Ezen a három területen kell "megfelelni" legalább közepesre, hogy én, meg a többi szülő is szerintem teljes mellszélességgel lépjen fel melletted, és támogasson mindenben, és elég jó fiatal anyának tartson. Nem jó, ha problémás tininek lesz problémás gyereke, mert lentebb csúsznak, ezt pedig egyik anya sem kívánja a gyerekének. Anyagilag ugye szinte biztosan lentebb kerül, de ha mellé képes mindent bele nevelni a gyerekét(és ezek mellett tanulni tovább, karriert építeni), az úgy egészen megoldható, pláne ebben a mai fiatal-anya támogató rendszerben. De a rendszer ugyanúgy be tud húzni és hitellel egy bántalmazó kapcsolatban találhatod magad, ahol pénz miatt nem fogsz tudni kilépni a dologból. brr..

Tudom, hogy maratoni válasz, de ha páran elolvassák akik még első trimeszteresek és "jól" döntenek, akkor már megérte.