Akik felnőttként szembesítették a szüleiket a saját hibáikkal,ott hogyan reagáltak a szülők?

Apámmal 5 éve nem beszélek, mert nem bírta elfogadni, hogy ő is hibázott a házasságában anyámmal...

Mindig is lenézett, nem vártam mást

Nagyon jól. Apum teljes mértékben elfogadta a végére, de volt ellenkezés közben.

Anyum még jobban. Közben is csak biztosra akart menni, hogy érzékeltesse, miért is volt ez meg az.

Mamám mire ide jutottam, meghalt, de már eltávolodtam tőle halála előtt is, mert nem lett volna jó eredmény.

Papám. Ő úgy reagált, ahogy a te anyád.

Azóta nem hallottam felőle. Illetve a párja felhivott pont tegnap este, nem kamuzok basszus, tegnap felhivott 22kor, akkor hallottam papám felől, de aztán oda jött volna a telefonhoz, szóval leraktam.

Sok boldogságot neked is miután kirakad anyud ha igy döntesz. Úgy érzem ez neked fontos, és úgy látszik, anyud egy igazi alja moslék takony ember, akivel nem lehet semmit sem tenni, nem hogy kapcsolatban lenni vele, vagy együttműködni. Szóval... Csak azt mondom..., bármit is képzelsz el, hogy miután kirakod milyen jó lesz végre anélkül, hogy amikor csak vele vagy tudat alatt azt érezd, hogy el vagy utasitva, nem vagy egyenlő..., nos nem.. a valóság sokkal jobb lesz. Sokkkal sokkal jobban fogod érezni magad, mint most gondolod. ^^