Komolyan én reagáltam túl?

Anyagi okokból kifolyólag még mindig a szüleimmel lakom, egy korábbi adósság miatt nagy szükségük van a fizetésemre röviden...

2,5 hónapja keresk munkát, interjú után nem hivtak vissza szerződtetni egyik helyre sem. Eladtam egy tárgyat, aminek az árából 2 000 Ft-ot a szüleimnek adtam, a másik felét viszont én félre raktam magamnak ( kemény 2 000 Ft szintén )

Azt tudni kell, hogy a keresetem teljes összegére igényt tartottak és el is vették. 1 Ft-ot nem láttam a 180 ezres fizetésemből...

Szóval a mai nap folyamán:

Amíg távol voltam, az anyám benyúlt a szekrényembe és megtalálta ezt a csekély összeget.

Mikor hazaértem, konkrétan számon kért, hogy ez honnan van...rám fogta, hogy biztos a nagymamám adta a pénzt, mire én tagadtam, nem hitte el, majd felháborodva tudakolta, hogy akkor mégis honnan szereztem...kénytelen kelletlen elárultam, hogy ezt az összeget kivételesen magam számára raktam félre.

Olyan felháborítónak éreztem, hogy ki kellett mutatnom a haragom, a döbbenetemet, hogy ezt az egészet megengedte magának az anyám...hogy ilyen szinten nem tisztel, nem tulajdonìt nekem szavahihetőséget...ez mentális/lelki bántalmazás. Mindig magyarázkodnom kellett kicsi koromnál fogva, mert mindig hazugsággal vádolt ok nélkül....borzalom.

Erre neki állt feljebb, hogy hadjam abba a hisztimet, mert rám hívja a mentőket és elvitet innen ( nekem tilos volt haragot mutatni mindigis, azért szorongok )

Jó megalázó...napi szinten kijut belőle 🙃

Most majd képzelődni fog, hogy nekem van dugi pénzem, és nem adom be a közösbe, nem segítek neki, nekik, meg sunyi vagyok ès a többi...legszívesebben kinyírnám magam