Szülők, (elsősorban anyák) ti irigylitek néha a gyerektelen embereket?

Kérdező! Teljes fogalomzavarban vagy. Mindenki szokott irigyelni PILLANATOKAT. Én pl.gyerektelen vagyok(még, remélem, nem sokáig.)

Egyik gyerekes barátnőmet (már 18éves a gyereke) is szoktam néha irigyelni, amikor szabadnapos és addig alszik, ameddig akar, én meg nem, mert valami elintéznivalóm van reggel. Nem azért irigylem, mert gyerekes, hanem azért, mert ő épp sokáig alhat.🤦🏽‍♀️

Egyébként egy anyát ismerek, aki kb.0/24-ben irigyli a gyerekteleneket. Csapnivaló anya. Már az első gyerekét is utálta. A másodiknál meg egyenesen abban reménykedett, hogy beteg, hogy elvetehesse, mert 16hetesen tűnt fel neki, hogy terhes. Egyedül kínlódik velük, mert férje külföldön és még ő is úgy fogalmazott, nem tudja, hogy az a jobb, ha van gyerek, vagy, ha nincs. Ha újra kezdené, LEHET, hogy nem vállalna, de lehet, hogy igen.

Szóval attól, hogy valaki néha irigyel pillanatokat, egyáltalán n azt jelenti, hogy bánja, hogy szült.

#35

"Egyszerűen nem tudom megérteni, mit lehet ezen annyira szeretni 😥"

Na itt a kulcs mondat szerintem.

"...nem tudom..."

Pont ez az, aki nem tudja, az nem tudja. Kár ezen rugózni meg tippelgetni.

Amúgy meg nyugodtan lehet valaki gyerekmentes, de attól a világ nem lesz az, és ehhez jobb, ha hozzászokik.

Én nem irigylem a gyermektelen embereket. Inkább azokat irigylem kicsit, akiknek neurotipikus gyerekei vannak. Kicsit nehéz az SNI -s gyerekemmel, míg a neurotipikus gyerekemmel sokkal könnyebb. De van egy odaadó férjem, aki 100%osan odateszi magát, nála jobb apukát nem is kívánhatnék, sokaknak meg ez nincs meg, tehát szerencsésnek mondhatom magam. Ha nem ő lenne a férjem, én se vállaltam volna gyereket, egyet sem. (Előtte nem is akartam.)

Én sem tudtam elképzelni mi szép van ebben, de már tudom. Nem fogom sorolni, anyukák értik, gyermektelenek nem, és felesleges magyarázni. A nehézségeket meg míg nem volt gyerekem, hát teljesen máshogy láttam. Az aprókat felnagyítottam, a valódi nehézségeket meg nem láttam át.

Pont ma beszélgettem egy rokonnal, mondtam valamit, nem panaszkodtam, csak beszélgettünk, és "na, mi ezért nem vállalunk gyereket". Egy apró dolgot nagyított fel, ami egyáltalán nem nehezíti az életünket. Pont jó példája annak, amit írtam.

Az egyetlen amit irigylek néha-néha, hogy én mozgásban, kiruccanásokban korlátozott vagyok, mindig nézni kell, hogy 2 gyerekkel hogy lehet kivitelezni a programokat. De ahogy nőnek, egyre könnyebb ez a része is, a nagyobbal már bárhová mehetünk szinte, szóval csak idő kérdése, és ez is megoldódik.

Már megint a szokásos kérdés..értjük nem akarsz gyereket,jobban is teszed, előbb Magad kéne rendbe tenned,mert problémaid vannak,hogy vadidegen emberektől akarsz önigazolást...

Nem kell mindenkinek gyerek sőt, aki enm akar vagy utalja Őket( gyermekkori trauma miatt,amúgy egészseges ember nem utálja őket) ne is vállaljon..természetes kiválasztódás..